Egy nő mellkasi fájdalmát először bordaporcgyulladásnak vélték, majd kiderült, mellrákot találtak nála

apexels stephentcandrews 9765437

Laura Price éveken át abban a hitben élt, hogy korábban sikeresen legyőzte a mellrákot, amikor 2021-ben egyre erősödő mellkasi fájdalmat kezdett érezni a testében. Az orvosok kezdetben a bordák körüli gyulladásra gyanakodtak, a későbbi vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a daganat átterjedt a szegycsontjára. A 39 éves nőnél negyedik stádiumú, gyógyíthatatlannak minősített áttétes mellrákot diagnosztizáltak. Laura azonban nem volt hajlandó halálos ítéletként tekinteni a betegségére: férjhez ment, könyveket ír, sportol és utazik, miközben azért küzd, hogy megváltozzon az emberek véleménye az előrehaladott daganatos betegségekről, írta nemrég, 2025-ben a The Telegraph.

Laura Price saját történetét mesélte el arról, hogyan változtatta meg az életét a mellrák kiújulása, és miért döntött úgy, hogy gyógyíthatatlan betegsége ellenére továbbra is örömteli, tartalmas életet él.

„A legjobb napjaimon is kocogni szoktam, de az a nap egészen más volt, idézi fel a történteket. Amint felvettem a sportmelltartómat, éreztem a fájdalmat. Nyomta a szegycsontomat, amitől összerezzentem, és amikor kocogni kezdtem, lüktetni kezdett a mellkasom” – idézte fel.

Laura korábban már orvoshoz fordult panaszaival, ahol azt mondták neki, hogy valószínűleg costochondritisben, vagyis a bordaporcok gyulladásában szenved. A tünetei azonban egyre súlyosabbá váltak.

„Alig néhány métert futottam, de már nehezen kaptam levegőt. Tudtam, hogy valami nincs rendben.”

2021 karácsonya és szilvesztere között történt mindez, amikor Laura új párjával, Markkal indult futni. A megelőző napokat boldogan töltötték együtt, és bőségesen fogyasztottak a karácsonyi sült burgonya maradékából, valamint a Quality Street édességeiből. Laura különösen boldognak érezte magát, hiszen az előző karácsonyt még teljesen egyedül töltötte dél-londoni lakásában, mindössze a macskái társaságában.

Amikor a covid világjárvány elkezdődött, Laura már a harmincas évei végén járt, és azt tapasztalta, hogy a termékenysége jelentősen csökkent. Bár soha nem vágyott mindenáron arra, hogy édesanya legyen, korábban úgy gondolta, egyszer majd természetes módon ez is bekövetkezik az életében. A járvány miatti lezárások azonban egy évtizednyi sikertelen párkeresés után szinte teljesen ellehetetlenítették az ismerkedést, így azt is, hogy családot alapíthasson és babát szüljön.

„Úgy éreztem, mintha becsapták volna előttem az ajtót” – fogalmazott.

A járvány első hónapjában megpróbálta elfogadni, hogy valószínűleg soha nem lesz gyermeke. Miközben barátai karácsonykor párjukkal és gyermekeikkel ünnepeltek, ő egy személyre készült Marks & Spencer karácsonyi pudingot evett.

A következő ünnepi időszak azonban gyökeresen másként alakult. Tíz év egyedüllét után végre találkozott élete szerelmével. Marknak már volt három csodálatos lánya, akik jelenleg 12 és 20 év közöttiek, így Laura nem érzett nyomást amiatt, hogy közös gyermekük szülessen. 2021 karácsonya előtt nem sokkal össze is költöztek. Laura úgy érezte, mintha egyik pillanatról a másikra egy kész család tagjává vált volna.

Különleges élmény volt számára, amikor Mark lányaival együtt díszítették fel a karácsonyfát, párja pedig még egy saját karácsonyfadíszt is vásárolt neki. A boldogságát azonban egy nyugtalanító gondolat árnyékolta be. Mi van, ha a mellkasi fájdalmát valójában rák okozza? Laura aggodalma nem volt alaptalan, hiszen kilenc évvel korábban már mellrákot diagnosztizáltak nála.

Kilenc évvel korábban már legyőzte a mellrákot, de a fájdalom ismét aggasztani kezdte

Laura 2012-ben fedezett fel egy csomót a mellében, amikor egy brazíliai tengerparti nyaraláson a napbarnította bőrén kialakult világosabb csíkokat vizsgálgatta. Akkor 29 éves volt, Argentínában élt, és újságíróként dolgozott. Amint visszatért Buenos Airesbe, orvoshoz fordult. Az ősz hajú orvos spanyolul közölte vele, hogy 99 százalékig biztos abban, hogy fibroadenomáról, vagyis jóindulatú emlőcsomóról van szó. Csak négy hónappal később, amikor Laura már Dublinba költözött, hangzottak el a szavak, amelyektől mindenki retteg.

„Ez rák.”

Miközben barátai a harmincadik születésnapjukat ünnepelték, Laura megkezdte a daganatos betegség elleni kezeléseket. Műtéttel eltávolították a daganatot, áttétet pedig nem találtak. Ezt kilenc hónapon át tartó kemoterápia és sugárkezelés követte, majd egy évtizeden keresztül olyan gyógyszereket kellett szednie, amelyek elnyomták szervezetében az ösztrogén hatását. A kezelések következtében elveszítette a haját, és már a harmincas éveiben a menopauzát megelőző hormonális átmeneti időszakba került. Emellett gyakori hőhullámokkal kellett megküzdenie. A kemoterápia tovább csökkentette termékenységét, és petesejteket sem sikerült lefagyasztatnia. Ugyanakkor a kezelések eredményesnek bizonyultak, és egy ideig daganatmentes volt. A történtek hatására új életszemléletet alakított ki, amelyet a „YOLO”, vagyis „csak egyszer élünk” gondolata határozott meg.

Otthagyta az újságírást, és a gasztronómia világában kezdett dolgozni. Hamarosan olyan munkája lett, amelyet sokan „álomállásnak” tartanának: a világot járta, és éttermekről írt cikkeket. Bár mozgalmas és teljes életet élt, mindig tudta, hogy a mellrák egyszer visszatérhet.

Ezért amikor 2021 végén fájdalmat kezdett érezni a szegycsontja környékén, azonnal felhívta az őt korábban kezelő onkológiai kórházat. Az októberben elvégzett éves MRI-vizsgálat egy apró cisztát mutatott ki a jobb mellében, így az orvosok megnyugtatták, hogy nincs ok aggodalomra. Mindkét melléről ultrahangvizsgálat készült, majd azt mondták neki, hogy a fájdalom akár a testmozgással is összefügghet. Laura ugyanakkor az interneten is utánanézett a tüneteinek. A Google keresési eredményei alapján panaszai megfeleltek a costochondritisnek, vagyis a bordaporcok gyulladásának. A kórházi orvoscsoport szintén elképzelhetőnek tartotta ezt a magyarázatot. A

Markkal közös karácsonyi futás után azonban Laura egyre inkább attól tartott, hogy tünetei az áttétes mellrákra utalhatnak. Gyorsúszás közben is szinte úgy érezte, mintha a csontjai egymáshoz dörzsölődnének. Amikor pedig megpróbált kimászni a medencéből, elviselhetetlen fájdalmat érzett. Egyre jobban aggódott amiatt, hogy a rák átterjedhetett a szegycsontjára, ezért januárban újabb emlőultrahangot végeztetett el, mely azonban ismét nem mutatott ki rosszindulatú elváltozást.

A fájdalom ugyanakkor továbbra sem szűnt meg, Laura mégis megpróbálta háttérbe szorítani a félelmeit. Fontos év előtt állt. Harmincas éveiben sok energiát fordított egy regény megírására, amelyet a mellrákkal és a párkereséssel kapcsolatos személyes tapasztalatai ihlettek. A koronavírus-járvány idején kiadói szerződést is aláírt. 2022-ben így egyszerre ünnepelhette első könyvének megjelenését, a negyvenedik születésnapját és azt, hogy tíz év telt el az első rákdiagnózisa óta.

Áprilisban családtagjai és barátai egy londoni könyvesboltban gyűltek össze első regénye, a Single Bald Female bemutatójára. Laura beszédet mondott szerettei előtt, akik között ott volt Mark három lánya és saját három unokahúga is. Rendkívül boldognak és sikeresnek érezte magát.

Egyetlen dolgot azonban mindenki elől titkolt: legnagyobb félelmét, hogy a rák visszatért, és ezúttal már gyógyíthatatlan. Valahányszor valaki megölelte a könyvbemutatón, a fájdalomtól összerezzent. A fordulópont 2022 májusában következett be, amikor Markkal nyílt vízi úszáson vettek részt. Az úszás után Laura mellkasa erősen fájt, és olyan kimerültnek érezte magát, hogy alig tudott felkelni az ágyból. Mivel addigra a háziorvosa gondozásába került vissza, hozzá fordult, és elmondta, hogy szerinte a mellrákja áttétet adott. A háziorvos visszautalta a kórházba, ahol végre a teljes mellkasáról MRI-vizsgálat készült.

Negyedik stádiumú mellrákot diagnosztizáltak nála, de nem adta fel az életét

Laura nem sokkal később telefonhívást kapott egy ápolónőtől. A nő elmondta, hogy az MRI-vizsgálat aggodalomra okot adó elváltozást mutatott ki, ezért teljes testre kiterjedő PET-CT-vizsgálatra van szükség. Az ápolónő hozzátette, hogy akár a korábbi sugárkezelés késői mellékhatásáról is szó lehet. Laura azonban úgy gondolta, hogy ezzel valószínűleg csak megpróbálták megnyugtatni. Három héttel később, a vizsgálatra várakozva két másik beteg beszélgetését hallotta, akik saját áttétes daganatos betegségükről meséltek egymásnak.

„Rosszul lettem a gondolattól, hogy hamarosan én is közéjük tartozhatok” – emlékezett vissza. 2022 júliusában, szinte napra pontosan tíz évvel az első diagnózisa után, ismét meghallotta a rettegett mondatot.

„Sajnos nincs jó hírünk.”

A mellrák átterjedt a szegycsontjára. A betegséget ekkor már negyedik stádiumú, áttétes, gyógyíthatatlannak minősített mellrákként diagnosztizálták. Laura teljesen összetört, egyben rendkívül frusztráltnak érezte magát. Hiszen már kilenc hónappal korábban jelezte az orvosoknak a tüneteit, úgy döntött azonban, hogy nincs értelme a haragtartásnak.

A problémát végre azonosították, illetve az onkológusok minden rendelkezésre álló lehetőséget meg akartak ragadni a betegség kezelésére. Laura számára az egyik legnehezebb pillanat az volt, amikor kisétált a kórház parkolójába, hogy közölje élete szerelmével: gyógyíthatatlan, előrehaladott daganatos betegsége van. Mindössze egy éve voltak együtt, és mindketten arra vágytak, hogy együtt öregedjenek meg.

Egy héttel később Laura havi, rendszeres injekciós kezelést kezdett kapni, amely véglegesen leállította petefészkei hormontermelését. Ennek következtében 39 évesen menopauzába került. Markra hárult az a szívszorító feladat, hogy elmondja a történteket három lányának, Laura pedig saját szüleivel közölte a diagnózist.

A nehéz időszakban azonban reményt adó pillanatok is akadtak. Néhány nappal Laura negyvenedik születésnapja előtt Mark megkérte a kezét egy portói nyaraláson.

„Életem legboldogabb és legszomorúbb napja volt egyszerre. Tudtam, hogy megtaláltam az igazit, de azt is, hogy az együtt töltött időnk szívszorítóan rövid lehet” – mesélte.

A gyógyszeres és injekciós kezelések három hónapon belül olyan jelentős mértékben csökkentették a daganat méretét, hogy lehetővé vált a műtéti beavatkozás. Az orvosok eltávolították Laura szegycsontját, és sebészeti csontcementtel pótolták. A nő attól tartott, hogy soha többé nem úszhat, nem sportolhat. Hat hónappal később azonban már egy horvátországi nyílt vízi úszótáborba jelentkezhetett.

Laura szerint a gyógyíthatatlan rákkal való élet egészen más, mint amit a filmekben látni. A haja például megmaradt, mert az áttétes betegség kezeléséhez eddig nem volt szüksége újabb kemoterápiára. Élete végéig kezelésre szorul, de jelenleg olyan tablettákat szed, amelyek mellékhatásai kevésbé súlyosak, mint a korábban alkalmazott kemoterápiáé.

Ennek ellenére rendszeresen tapasztal fájdalmakat, kimerültséget, hőhullámokat és úgynevezett agyi ködöt, vagyis koncentrációs és gondolkodási nehézségeket. Külső szemlélő számára azonban egyáltalán nem látszik rajta, hogy daganatos betegséggel él. Laura szerint éppen ez az egyik legfontosabb tévhit, amelyet szeretne eloszlatni a negyedik stádiumú rákkal kapcsolatban.

„Mi élünk, nem haldoklunk” – hangsúlyozta.

A diagnózisa óta eltelt évek alatt férjhez ment, mostohaanya lett, podcastműsorokat vezetett, valamint új írói és szerkesztői munkákat vállalt. Emellett további könyveken is dolgozik.

Szerinte az előrehaladott rákdiagnózis nem minden esetben jelent közeli halált, és a betegekről nem szabad lemondani. A negyedik stádiumú mellrák ugyan jelenleg (általában) nem gyógyítható véglegesen, de megfelelő kezelésekkel bizonyos esetekben hosszabb ideig kordában tartható. Laura ezért továbbra is igyekszik a lehető legtöbbet kihozni az életéből.

„Lehet, hogy az életem rövidebb lesz, mint reméltem, de szeretettel, örömmel és utazásokkal töltöm meg. És ameddig csak tudok, továbbra is futni, úszni és kerékpározni fogok” – fogalmazott.

Ez is érdekelheti:

Egy nő 11 évig kapott kemoterápiás kezelést egy daganat miatt, amely valójában nem is létezett

28 évesen halt meg az influenszer, a rák tüneteit eleinte csak ártalmatlan kimerültségnek hitte

A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by Stephen Andrews: pexels