A perui sivatag kopár területébe vésett Nazca-vonalak az archeológia egyik legrejtélyesebb talánya.
A tengerparti sivatag talaján sekély barázdáknak tűnnek, de a magasból, több száz lábnyi magasságból nézve trapézok, spirálok, cikcakkok rajzolódnak ki bizonyos helyeken, máshol pedig stilizált kolibrik és pókok. Akad még egy macska is, amelynek farka egy halra emlékeztet. Több ezer vonal szeli át a szakadékokat és völgyeket anélkül, hogy megszakadna; a leghosszabb egyenes vonal több mint 24 kilométeren keresztül húzódik, írja a The New York Times, mely oldalon az új ábrákból is látható néhány.
Ezekre a hatalmas alakzatokra először az 1920-as évek közepén hívta fel a világ figyelmét egy perui tudós, aki a Nazca-hegység előhegyein túrázva fedezte fel a rajzokat. A következő évtizedben a régió fölött elrepülő kereskedelmi pilóták tárták fel a műalkotások óriási méreteit. A vonalak készítői valószínűleg egy olyan civilizáció tagjai voltak, amely az inka birodalom előtti időszakban, i. e. 200 és i. sz. 700 között létezett.
„Közel egy évszázadba telt, míg összesen 430 figurális geoglifát fedeztünk fel” – mondta Masato Sakai, a japán Yamagata Egyetem archeológusa, aki 30 éve tanulmányozza a vonalakat.
Dr. Sakai a szerzője egy szeptemberben a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban megjelent tanulmánynak, amely hat hónap alatt 303 új geoglifát térképezett fel, majdnem megduplázva a 2020-ig feltárt formák számát. A kutatók mesterséges intelligenciát és alacsonyan repülő drónokat használtak, amelyek mintegy 630 négyzetkilométert fedtek le. Következtetéseik új betekintést nyújtottak a szimbólumok rejtélyes céljára is.
Az újonnan felfedezett ábrák – amelyek átlagosan 9 méter szélesek – már korábbi légifotókon is láthatók lehettek volna, ha a pilóták tudták volna, hol keressék őket. Azonban a pampa akkora területet fed le, hogy „tűt keresni a szénakazalban szinte lehetetlen automatizáció nélkül” – mondta Marcus Freitag, az IBM fizikusa, aki részt vett a projektben.
A kutatók egy olyan alkalmazást használtak, amely képes volt azonosítani a geoglifák körvonalait a légifotókon, még akkor is, ha azok csak alig kivehetők. „Az AI képes volt az adatok 98 százalékát kiszűrni” – magyarázta Dr. Freitag. „Az emberi szakértőknek így már csak a lehetséges jelölteket kell megerősíteniük vagy elutasítaniuk.”
Az AI által azonosított 2 százalék 47 410 potenciális helyszínt jelentett a sivatagban. Dr. Sakai csapata ezután átnézte a nagy felbontású képeket, és 1309 jelöltet szűrt le. „Ezeket három csoportba soroltuk az alapján, hogy mekkora az esélyük valódi geoglifának lenni, mielőtt a helyszínekre látogattunk volna” – tette hozzá Dr. Sakai.
Két évvel ezelőtt a kutatók elkezdték bejárni a legígéretesebb helyszíneket gyalogosan és drónokkal, végül „helyszíni vizsgálatokkal” 303 geoglifát azonosítottak. Az ábrázolások között növények, emberek, kígyók, majmok, macskák, papagájok, lámák és egy szörnyű jelenet is szerepelt, amelyben egy késes kardszárnyú delfin egy emberi fejet vág le. Az új ábrák közül 244-et az AI javasolt, míg a többit terepmunka során, mesterséges intelligencia nélkül azonosították.
A Nazca nép a talajt kaparva hozta létre ezeket a formákat, a kavicsos, rozsda színű felszínt eltávolítva, hogy előbukkanjon az alatta lévő sárgás-szürke altalaj. E kultúráról keveset tudunk, mert nem hagytak írott feljegyzéseket. A vonalakon kívül szinte csak néhány cserépdarab és egy zseniálisan megépített, máig működő öntözőrendszer maradt utánuk.
A geoglifák céljáról számos elmélet született, amelyek a vallási célú (erőteljes hegyi és termékenységi isteneknek szóló tiszteletadások) elképzelésektől az asztronómiai magyarázatokig (ritka esőzések előrejelzése az Andokban) és a fantasztikus elgondolásokig (űrhajók leszállópályái) terjednek.
Dr. Sakai szerint a geoglifákat zarándokutak mentén rajzolták, amelyek templomokhoz vezettek, így ezek szakrális helyekként szolgálhattak közösségi rituálékhoz. Az újonnan felfedezett ábrák főként ösvények hálózatához kapcsolódnak, amelyek a pampákon keresztül vezettek. Valószínűleg egyének és kisebb csoportok készítették őket, hogy információkat osszanak meg rituálékról és állattartásról.
Bár az archeológiai helyszín védett és korlátozott terület, a vonalakat időnként vandalizmus fenyegeti. 2014-ben a Greenpeace aktivistái lábnyomokat hagytak a hatalmas kolibri geoglifa közelében, miközben egy limai ENSZ-klímakonferencia résztvevőinek szánt tiltakozást szerveztek. Négy évvel később három geoglifát rongáltak meg, amikor egy teherautó-sofőr állítólag elkerülte az útdíjat, és átszántott a homokon.
Dr. Sakai elmondta, hogy a villámárvizek és sárlavinák által érintett területeken lévő vonalak különösen veszélyeztetettek. „Amikor ezeket a geoglifákat részben elpusztítja az áradó víz, nehézzé válik eredeti alakjuk meghatározása” – jegyezte meg. A 1309 eredeti jelölt közül Dr. Sakai becslése szerint még legalább 500 felfedezetlen alakzat rejtőzhet. „Úgy gondolom, hogy további meglepő tények fognak napvilágra kerülni” – mondta.
Ez is érdekelheti:
Párafogó hálókkal gyűjtik az életet biztosító vizet a sivatagban – Videó!
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by Yan miro: pexels