A maja civilizáció hanyatlását évtizedeken keresztül elsősorban a klímaváltozással és az elhúzódó aszályokkal magyarázták a kutatók. A Kr. u. 750 és 900 közötti időszakban Közép-Amerika maja alföldjeinek lakossága drámai demográfiai és politikai visszaesést élt át. Sok térségben ez egybeesett a súlyos szárazságok ismétlődő időszakaival, ezért a tudományos közösség hosszú ideig úgy vélte, hogy az éghajlati stressz döntő szerepet játszott a civilizáció összeomlásában, írja a SciTechDaily.
Egy új kutatás azonban arra utal, hogy a történet jóval összetettebb lehet. A 3300 évre visszanyúló üledékvizsgálatok eredményei szerint a klíma önmagában nem ad teljes magyarázatot a maja népesség jelentős csökkenésére, ezért a korábbi feltételezések újragondolására lehet szükség.
Benjamin Gwinneth, a Montreali Egyetem földrajzprofesszora, aki a környezeti változások és azok maja társadalmakra gyakorolt hatását kutatja, hosszú éveken át végzett terepmunkát a mai Guatemala területén található Itzan régészeti lelőhelyen. A Laguna Itzan nevű tóból vett üledékminták elemzésével Gwinneth és munkatársai egyszerre rekonstruálták a térség környezeti viszonyait és az emberi tevékenység történetét. Az eredmények meglepő felfedezést hoztak.
A kutatócsoport nem talált egyértelmű bizonyítékot helyi aszályra az adott időszakból, annak ellenére, hogy Itzan maja lakossága ugyanabban az időben csökkent jelentősen, amikor Guatemala és Mexikó más területein súlyos szárazságok pusztítottak. Ez felvet egy alapvető kérdést: ha helyben nem volt aszály, akkor mi okozta a település hanyatlását?
Az üledékekben rejtőztek a válaszok
A rejtély megoldása érdekében a kutatók három különböző kémiai jelzőanyagot vizsgáltak a tó üledékében. A policiklusos aromás szénhidrogének segítségével meghatározták az égetéses földművelés intenzitását. A levélviasz-vegyületek információt adtak a növényzetről és a csapadékviszonyokról. A székletből származó szterolok pedig az emberi népesség sűrűségére utaltak.
A három adatforrás együttesen lehetővé tette a népességméret, a mezőgazdasági módszerek és az éghajlati viszonyok változásainak több ezer éves rekonstruálását. A vizsgálati adatok mintegy 4000 évvel ezelőttre nyúlnak vissza, amikor az első emberi tevékenység nyomai megjelentek a Laguna Itzan környékén, és egészen a lelőhely körülbelül 1000 évvel ezelőtti elhagyásáig követhetők.
Gwinneth szerint az első állandó települések körülbelül 3200 évvel ezelőtt jelentek meg. Ezzel együtt megjelentek az égetéses földművelés nyomai és a népesség növekedése is. A preklasszikus időszakban, vagyis 3500 és 2000 évvel ezelőtt a maják széles körben alkalmazták a tüzet mezőgazdasági célokra. Az erdők felégetése után a hamuban gazdag talajon termesztettek növényeket.
Nem a klíma, hanem a társadalmi kapcsolatok okozhatták a válságot
A klasszikus korszakban, körülbelül 1600 és 1000 évvel ezelőtt jelentős változás következett be a földhasználatban. A lakosság száma jelentősen növekedett, miközben az égetéses mezőgazdaság nyomai látványosan visszaestek. Gwinneth szerint ez valószínűleg azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló területek nagy részét már korábban megtisztították, ezért a maják új mezőgazdasági stratégiákra tértek át.
Az üledékek alapján a gazdálkodás jelentősen intenzívebbé vált. A földművelésben megjelentek a talajerózió csökkentését szolgáló bakhátas rendszerek, valamint a fejlettebb kertészeti technikák. A kutatók szerint a tűz ekkorra már elvesztette korábbi központi szerepét a mezőgazdaságban. Ez az átalakulás fokozatos urbanizációra utal, és azt mutatja, hogy a maja társadalom folyamatosan alkalmazkodott a növekvő népesség élelmezésének kihívásaihoz.
Az eredmények összhangban vannak azokkal a régészeti ismeretekkel, amelyek szerint a maja civilizáció fénykorában magas fokon szervezett, egyre inkább városiasodó társadalommá vált, fejlett mezőgazdasági rendszerekkel és specializált munkamegosztással. A kutatás újabb meglepetést hozott, amikor a tudósok a tó üledékeiben található hidrogénizotópokat is elemezték. A maja területek északi részeivel ellentétben Itzan térségében az éghajlat viszonylag stabilnak bizonyult.
Gwinneth szerint Itzan a Cordillera hegység közelében fekszik, ahol a Karib-tenger felől érkező légáramlatok rendszeres hegyvidéki csapadékot biztosítanak. Miközben más maja régiók pusztító aszályoktól szenvedtek, Itzan környékén a csapadékellátás viszonylag állandó maradt.
Ez azért különösen fontos, mert több kutató szerint a maja civilizáció összeomlása éppen a délnyugati alföldeken kezdődött, ahol Itzan is található. Ha ezen a területen nem volt aszály, akkor Gwinneth szerint az nem lehetett a hanyatlás eredeti kiváltó oka. Ennek ellenére a település lakossága a terminális klasszikus időszakban, vagyis körülbelül 1140 és 1000 évvel ezelőtt drámai mértékben visszaesett. A népességre utaló jelek hirtelen eltűntek, a mezőgazdaság nyomai megszűntek, és a települést végül elhagyták.
A kutató szerint a válasz a maja városok közötti szoros kapcsolatrendszerben keresendő. A városok nem elszigetelten léteztek, hanem kereskedelmi kapcsolatok, politikai szövetségek és gazdasági függőségek összetett hálózatát alkották. Amikor a központi alföldeket sújtó aszályok megjelentek, azok láncreakciót indíthattak el. Erőforrásokért folytatott háborúk, uralkodói dinasztiák bukása, tömeges népvándorlás és kereskedelmi útvonalak összeomlása követhette egymást.
E felfogás szerint Itzan nem saját környezeti problémái miatt hanyatlott le, hanem azért, mert a teljes maja világot megrázó instabilitás hatásai elérték ezt a régiót is. A kutatás arra utal, hogy a maja civilizáció átalakulása vagy összeomlása nem egyetlen, mindenhol azonos klímakatasztrófa mechanikus következménye volt. Sokkal inkább egy rendkívül összetett folyamat, amelyben az éghajlat, a társadalmi szervezet, a gazdasági hálózatok és a politikai viszonyok szorosan összefonódtak.
Gwinneth szerint a regionális társadalmi, politikai és gazdasági tényezők döntő szerepet játszottak az események alakulásában. A kutató úgy véli, hogy az eredmények a modern társadalmak számára is fontos tanulságokkal szolgálhatnak, mivel segíthetnek megérteni, hogyan reagálnak az egymással szorosan összekapcsolt közösségek a környezeti változásokra és válságokra.
Ez is érdekelheti:
Eltűntek vagy alkalmazkodtak és túléltek? A maja civilizáció titkát most egy DNS kutatás fedi fel
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by Cristian Aragón: pexels
