Évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat és az állatbarátokat egy különös jelenség: hogyan képesek a macskák szinte mindig talpra érkezni, amikor leesnek. A macskák látszólag hihetetlen ügyességgel fordulnak meg a levegőben, és pillanatok alatt képesek a megfelelő testhelyzetbe kerülni. Ez a jelenség annyira lenyűgözte a kutatókat, hogy már a 19. század óta próbálnak magyarázatot találni rá. Most azonban japán kutatók egy új tanulmányban közelebb kerültek a válaszhoz.
A japán Yamaguchi Egyetem tudósai szerint a titok a macskák gerincének különleges felépítésében rejlik. A kutatók arra jutottak, hogy a macskák hátának egy bizonyos része rendkívül rugalmas, és ez lehetővé teszi számukra az akrobatikus mozdulatokat. Ez a rugalmasság segíti őket abban, hogy a levegőben megcsavarják testüket, és gyorsan a talaj felé forduljanak. A tanulmány eredményei az The Anatomical Record című tudományos folyóiratban jelentek meg, írja a Daily Mail.
A macskák gerincének különleges felépítése
A kutatás során a tudósok öt elhunyt macska gerincét vizsgálták meg. A kísérletek azt mutatták, hogy a mellkasi gerinc, amely a hát középső részén található, majdnem háromszor rugalmasabb, mint az alsó hátban elhelyezkedő ágyéki gerinc. Ez a különbség kulcsszerepet játszik abban, hogy a macskák milyen gyorsan képesek megfordulni a levegőben.
A kutatók szerint ez a rugalmas gerincszakasz lehetővé teszi, hogy a macska felső teste rendkívül gyorsan elforduljon. A mozdulat hasonló ahhoz, amikor egy műkorcsolyázó szűk fordulatot vesz. Ennek köszönhetően a macska néhány ezredmásodperc alatt képes a talaj felé fordítani a testét.
A kutatás vezető szerzője, Dr. Yasuo Higurashi a Daily Mailnek nyilatkozva elmondta, hogy a mellkasi gerinc könnyen elfordul. Ez a mozgás segíti az ágyéki gerinc forgását is, így a macska gyorsan be tudja állítani testének helyzetét. Ennek eredményeként az állat szinte mindig talpra érkezik.
A híres „leeső macska” probléma
A tudósok már az 1800-as években is vizsgálták az úgynevezett „leeső macska problémát”. A fizikusokat különösen az zavarta, hogy a macskák a levegőben látszólag minden külső erő nélkül kezdtek el forogni. Ez ellentmondani látszott a fizika egyik alapelvének, az impulzusmomentum megmaradásának törvényének. Ez a szabály azt mondja ki, hogy egy tárgy nem kezdhet el forogni külső hatás nélkül.
A valóságban azonban bárki megfigyelheti, hogy a macskák könnyedén képesek megfordulni a levegőben. Az elmúlt kétszáz évben több magyarázat is született erre a jelenségre. Egyes elméletek szerint a macska a farkát használja propellerként. Más elképzelések szerint az állat először meghajlítja a testét, majd különböző irányba forgatja a testének részeit.
Dr. Higurashi és kutatótársai két kísérletet végeztek annak érdekében, hogy kiderítsék, mi történik valójában. Az egyik vizsgálat során a macskák gerincének különböző szakaszait elemezték egy speciális gép segítségével. A kutatók azt tapasztalták, hogy a gerinc nem egyformán rugalmas minden ponton, hanem a mellső lábak közelében lévő szakasz jóval nagyobb mozgásteret enged.
A második kísérletben két felnőtt macskáról készült videókat elemeztek, amelyeken az állatokat egy méter magasból ejtették le. A felvételek azt mutatták, hogy a macskák először a testük elülső részét fordítják meg. A test hátsó része néhány tizedmásodperccel később követi ezt a mozdulatot.
Az eredmények alapján a kutatók arra jutottak, hogy a macskák egy úgynevezett „behúz és fordul” mozdulatot alkalmaznak. Amikor a macska behúzza az első lábait, csökkenti a tehetetlenségét, így gyorsabban tud forogni. Eközben a hátsó lábait kinyújtja, ami stabilizálja a test alsó részét.
Amikor a fej már a talaj felé néz, a macska megismétli a mozdulatot fordított irányban. Ekkor a hátsó lábait húzza be, és az elsőket nyújtja ki, így a test alsó része is a megfelelő irányba fordul. Mivel a test felső és alsó része mindig ellentétes irányban csavarodik, a forgás során nem sérül a fizika törvénye.
A kutatók szerint ez a különleges mozgásmechanizmus teszi lehetővé, hogy a macskák szinte mindig talpra érkezzenek. A jelenség így nemcsak lenyűgöző, hanem a biomechanika egyik legérdekesebb példája is.
Ez is érdekelheti:
Egy macska 20 évig volt „polgármester“ egy amerikai kisvárosban
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by Diana ✨: pexels
