A fast fashion, vagyis a gyorsdivat ma már nemcsak stílusbeli kérdés, hanem komoly környezeti és társadalmi probléma is. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint a divatipar a világ második legnagyobb vízfogyasztója, és a globális szén-dioxid-kibocsátás mintegy 10 százalékáért felelős. Ez több, mint az összes nemzetközi légi és tengeri közlekedés együttvéve. Mégis, ezek a hatások sokszor láthatatlanok maradnak a fogyasztók számára, írja az EARTH.ORG.
A gyorsdivat lényege az olcsón előállított, alacsony áron kínált ruhadarabok tömeges gyártása, amelyek a kifutók legfrissebb trendjeit másolják, majd villámgyorsan eljutnak az üzletekbe. A modell célja az, hogy minél több, minél változatosabb termék jelenjen meg a polcokon, és a vásárlók rövid idő alatt, alacsony áron jussanak mindig új ruhákhoz.
A kifejezés az 1990-es évek elején terjedt el, amikor a Zara megjelent New Yorkban. A „fast fashion” elnevezést a New York Times használta először annak leírására, hogy a cég képes volt mindössze 15 nap alatt a tervezéstől az üzletekig juttatni egy ruhadarabot. A szektor legnagyobb szereplői közé ma a Zara, a Shein, az UNIQLO, a Forever 21 és a H&M tartozik.
A gyorsdivat sötét oldala
A Business Insider elemzése szerint a divatgyártás a globális szén-dioxid-kibocsátás 10 százalékát adja, nagyjából annyit, mint az egész Európai Unió együttvéve. Az iparág kiszárítja a vízforrásokat, szennyezi a folyókat és patakokat, miközben a textíliák 85 százaléka évente hulladéklerakókban végzi. Még a ruhák mosása is évente mintegy 500 000 tonna mikroszálat juttat az óceánokba, ami nagyjából 50 milliárd műanyag palacknak felel meg.
A Quantis International 2018-as jelentése szerint a szennyezés legfőbb forrásai a festés és kikészítés, a fonal-előkészítés, valamint a szálgyártás. A pamuttermesztés különösen nagy hatással van az édesvízkészletekre és az ökoszisztémákra, míg a festési és gyártási folyamatok jelentős fosszilis energiafelhasználással járnak.
Az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezménye szerint a textilgyártásból származó kibocsátások 2030-ra akár 60 százalékkal is növekedhetnek. A gyártási idő, vagyis az a periódus, amíg egy termék a tervezéstől a vásárlásig eljut, folyamatosan rövidül. A Zara már 2012-ben két hét alatt piacra dobott egy új ruhadarabot, míg a Forever 21 hat, a H&M nyolc hét alatt dolgozott. A Shein ennél is gyorsabb, egyes darabjai mindössze tíz nap alatt elérhetővé válnak.
Ez a tempó óriási mennyiségű hulladékot eredményez.
Víz, mikroműanyagok és energia
A divatipar környezeti terhelése kimeríti a nem megújuló erőforrásokat, üvegházhatású gázokat bocsát ki, és hatalmas víz- és energiaigénnyel működik. Egyetlen pamuting előállításához körülbelül 700 gallon, egy farmernadrághoz pedig mintegy 2000 gallon víz szükséges. A textilfestés a világ második legnagyobb vízszennyezője, mivel a festés után visszamaradó víz gyakran közvetlenül folyókba és patakokba kerül.
A szintetikus szálak, mint a poliészter, a nejlon vagy az akril, akár több száz évig sem bomlanak le. Az IUCN becslése szerint az óceánokban található mikroműanyagok 35 százaléka a szintetikus ruhák mosásából származik. A világ évente körülbelül 80 milliárd új ruhadarabot fogyaszt, ami négyszerese a húsz évvel ezelőtti mennyiségnek. Egy átlagos amerikai évente több mint 37 kilogramm textilhulladékot termel.
A műszálak gyártása kőolajigényes folyamat, amely savas és mérgező anyagokat bocsát ki. A pamut sem környezetbarát, termesztése nagy mennyiségű növényvédő szert igényel, ami egészségügyi kockázatot jelent a termelők számára. Alternatívaként olyan fenntarthatóbb anyagok jöhetnek szóba, mint a vad selyem, az organikus pamut, a len, a kender vagy a lyocell.
Társadalmi következmények és a lassú divat válasza
A fast fashion nemcsak környezeti, hanem súlyos társadalmi problémákat is okoz. A Remake nonprofit szervezet szerint a ruhák 80 százalékát 18 és 24 év közötti fiatal nők készítik. Egy 2018-as amerikai jelentés több országban is gyermek- és kényszermunkát tárt fel a divatiparban. A gyors gyártás miatt az értékesítés és a profit gyakran felülírja az emberi jólétet.
2013-ban Bangladesben összeomlott egy nyolcemeletes gyárépület, amely több ruhagyárnak adott otthont. A tragédia 1134 ember életét követelte, több mint 2500-an megsérültek. Naomi Klein szerint a fejlődő országok az olcsó munkaerő, az adókedvezmények és a laza szabályozás miatt váltak a divatipar központjaivá.
A lassú divat erre kínál választ. A mozgalom a túltermelés, a bonyolult ellátási láncok és a felelőtlen fogyasztás fékezését sürgeti, olyan gyártást támogatva, amely tiszteletben tartja az embereket, a környezetet és az állatokat. Az ENSZ létrehozta a Fenntartható Divat Szövetségét, hogy megállítsa a környezetileg és társadalmilag romboló gyakorlatokat.
Egyre többen vásárolnak használt ruhát, bérelnek alkalmi darabokat, vagy keresnek személyre szabott megoldásokat. Egyes márkák, mint az Adidas, a visszaküldések csökkentésén dolgoznak, míg a Ralph Lauren vállalta, hogy 2025-re kizárólag fenntartható forrásból származó alapanyagokat használ.
A legtalálóbb tanács talán Patsy Perrytől, a Manchesteri Egyetem oktatójától származik: „A kevesebb mindig több.”
Ez is érdekelheti:
Sikersztori: Hogyan lett egy gondolatból Európa egyik legsikeresebb divatmárkája?
Fjällräven – A svéd divatmárka, amely a természet és a tartósság jegyében alkot
A nyitókép csak ilusztráció, forrás: Photo by Gustavo Fring: pexels
