Ez egy szórakoztató „tény”, amelyet sokan hallhattunk már: testünk állítólag hét évente teljesen kicserélődik.
A probléma ezzel az, hogy nem igaz – de akkor mi történik valójában?
Először is érdemes megérteni, miért vált ez a tévhit ennyire elterjedtté. Valószínűleg egy 2005-ös tanulmányból ered, amely egy akkoriban új módszert használt az emberi sejtek korának meghatározására. A tanulmány egyik szerzője azt állította, hogy ha figyelembe vesszük az összes emberi sejtet, az átlagos sejtek élettartama körülbelül 7–10 év lehet, írja az IFLSCIENCE.
Ha az emberi test csupán egyetlen sejttípusból álló massza lenne, akkor talán lenne némi igazság ebben a népszerű tévhitben – minden hét évben az összes sejt egyszerre megújulna, majd egyszerre elhalna, akár egy óramű pontosságával.
A valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb
Testünk különféle sejttípusok összetett rendszere, amelyek eltérő szerepet és funkciókat látnak el, és különböző szervekben találhatók, amelyek szintén eltérő szükségletekkel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy bizonyos sejtek sokkal gyorsabban regenerálódnak, mint mások – és egyetlen átlagos érték nem ad pontos képet erről a folyamatról.
Vegyük például a gyomornyálkahártya legfelső rétegét alkotó foveoláris sejteket. Ezeknek a sejteknek az a feladata, hogy nyákot termeljenek, amely megvédi a gyomor belsejét az általa előállított maró hatású savtól. Mivel ezek az első védelmi vonalat jelentik, elengedhetetlen, hogy mindig tökéletes állapotban legyenek – ezért logikus, hogy viszonylag gyorsan cserélődnek, körülbelül 10 naponta.
Valójában az egész emésztőrendszert bélelő hámsejtek (nemcsak a gyomorban, hanem a teljes tápcsatornában) az emberi test napi sejtcseréjének körülbelül 12 százalékát teszik ki. Ez nem kis mennyiség, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a szervezet naponta összesen 330 milliárd sejtet cserél le.
A legnagyobb arányt azonban a vérsejtek képviselik. A vörösvértestek – amelyek átlagosan 120 napig élnek – a teljes napi sejtcserének 65 százalékát teszik ki, míg az összes vérsejt együttvéve majdnem 90 százalékát.
Aztán vannak olyan sejtek is, amelyeket egész életünkön át magunkkal hordozunk, például a központi idegrendszer neuronjai. Ez az oka annak, hogy az agyat vagy a gerincvelőt érintő sérülések különösen súlyosak – az érintett neuronok általában nem regenerálódnak spontán módon. Ha azonban nem éri őket károsodás, akkor kitartanak a test élettartamáig – sőt, egyes tudósok szerint még azt is túlélhetik, ha átültetik őket egy másik szervezetbe.
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Image by PublicDomainPictures from Pixabay