Több mint kétezer éve foglalkoztatja a történészeket és régészeket az a különös történet, amely szerint II. Kambüszész perzsa király egyik hadserege egyszerűen eltűnt az egyiptomi sivatagban. Az ókori források szerint a katonák az Ámon-jósda elpusztítására indultak, ám soha nem érkeztek meg úti céljukhoz. Azóta számos expedíció, kutatás és elmélet próbálta megfejteni a rejtélyt, de a végleges bizonyíték mindmáig hiányzik, írja a History Skills.
Miért vonultak a perzsák Egyiptomba, és hogyan veszett nyomuk?
A Nílustól nyugatra fekvő kopár fennsíkokon eltűnt perzsa hadsereg története több mint kétezer éve zavarba ejti a történészeket. Hérodotosz az i. e. 5. században írta le, hogy II. Kambüszész parancsára egy jelentős katonai sereg vonult be az egyiptomi sivatagba, majd nyomtalanul eltűnt. A későbbi szerzők is átvették ezt a történetet, a felfedezők bizonyítékokat kerestek, a régészek pedig a sivatag homokját kutatták át, de mindmáig nem született végleges magyarázat.
Sok kutató szerint az a feltételezés, hogy egy ekkora hadsereg egyszerűen köddé válhatott, az ókori világ egyik legrejtélyesebb története. Kr. e. 525-ben II. Kambüszész, Nagy Kürosz fia és az Akhaimenida Birodalom uralkodója hadjáratot indított Egyiptom ellen. A pelusiumi csatában legyőzte III. Pszammetik fáraót. Miután elfoglalta Memphiszt és megadásra kényszerítette a helyi vezetőket, Kambüszész fáraónak nyilvánította magát, majd perzsa helytartókat nevezett ki a térség irányítására.
A Hérodotosz által feljegyzett egyiptomi források szerint a perzsa király tiszteletlenül viselkedett a szent hagyományokkal szemben, kigúnyolta az Ápisz-bika kultuszát és más vallási szokásokat is, ami széles körű felháborodást váltott ki az egyiptomi lakosság körében. Hérodotosz később Kambüszészt mentálisan instabil uralkodóként jellemezte, más ókori források pedig kegyetlenséggel és irracionális viselkedéssel vádolták. Mindez befolyásolhatta katonai döntéseit is.
Amikor a feszültség egyre nőtt a perzsa udvar és az egyiptomi papság között, Kambüszész több katonai hadjáratot rendelt el nyugati és déli határainak biztosítására. Az egyik hadsereg Karthágó ellen indult volna, de Hérodotosz szerint a hadművelet meghiúsult, mert a föníciai hajósok – kulturális kötődésük miatt – nem voltak hajlandók saját rokonaik ellen harcolni.
Hérodotosz szerint éppen ez a hadjárat vezetett a hadsereg eltűnéséhez.
A Históriák III. könyvének 26. fejezete szerint Kambüszész Thébából indította útnak a sereget azzal a paranccsal, hogy érjék el Sziwát és semmisítsék meg a jósdát. Miután elérték a Kharga-oázist, hét napon át nyílt sivatagon haladtak. Későbbi hagyományok szerint a Dakhla-oázist is érinthették, bár Hérodotosz ezt név szerint nem említi. Beszámolója szerint innen tovább indultak Sziwa felé, de soha nem érkeztek meg.
Valahol útközben, amikor éppen déli étkezésükre készültek, hatalmas homokvihar csapott le rájuk. Hérodotosz azt írta, hogy a vihar végigsöpört a nyílt sivatagon, és élve betemette az egész sereget. Ugyanakkor maga is elismerte, hogy történetét nem saját tapasztalataira alapozta. Az egyiptomiaktól hallott elbeszéléseket jegyezte le, amelyek generációkon keresztül szájhagyomány útján terjedtek. Azért vette fel művébe ezt a történetet, mert a helyiek szilárdan hittek benne, és valódi eseményként beszéltek róla. Mivel egyetlen túlélő sem tért vissza, a hadsereg sorsa már az ókorban is rejtélynek számított.
Régészeti kutatások és viták: valóban létezett az eltűnt hadsereg?
Az évszázadok során számos felfedező próbálta követni Hérodotosz által leírt útvonalat. A 19. század végétől a kutatások fokozatosan a Baharíja- és Farafra-oázisokra, valamint a Sziwa-oázis térségére összpontosultak, ahol a terepviszonyok több ponton megfeleltek az ókori leírásoknak.
Az 1930-as években a magyar felfedező, Almásy László – aki később Az angol beteg című regény és film főhősének ihletője lett – azt feltételezte, hogy a hadsereg a Gilf Kebír-fennsík közelében tévedhetett el. Elméletét azonban régészeti bizonyítékok nem támasztják alá, és nagyrészt feltételezéseken alapul.
Mivel sem tömegsírt, sem nagy mennyiségű emberi maradványt nem találtak, több történész megkérdőjelezte, hogy a hadsereg valóban akkora volt-e, mint ahogyan a történet később ismertté vált. Hérodotosz ugyanis nem adott meg konkrét létszámot. Az 50 000 fős hadsereg említése csak későbbi változatokban jelent meg.
Egyes történészek szerint a történet inkább vallási példázattá vált, amely Kambüszész istenkáromlását és az isteni büntetést kívánta bemutatni. Mivel Sziwa az Ámon-kultusz egyik legfontosabb központja volt, a jósda elleni támadást súlyos szentségtörésnek tekinthették, és az eltűnt hadseregről szóló történet az idők során egyre kiszíneződhetett.
Más kutatók szerint sokkal valószínűbb, hogy a hadjárat logisztikai kudarcba fulladt. A rendkívül száraz sivatagi környezetben már egy kisebb számítási hiba is végzetes következményekkel járhatott. Egy perzsa katonának naponta három-négy liter vízre lehetett szüksége, miközben több ezer ember ellátását kellett volna biztosítani több száz kilométeres úton, megbízható kutak és természetes tájékozódási pontok nélkül.
Ha a sereg kifogyott az ivóvízből vagy eltévedt a jellegtelen sivatagban, katonái nagy területen szétszóródva pusztulhattak el. Mivel a homok folyamatosan vándorol, a szél erős eróziót okoz, és a térségben nincsenek kőépítmények, az esetleges maradványok régen szétszóródhattak vagy teljesen betemetődhettek.
2009-ben Angelo és Alfredo Castiglioni olasz kutatók bejelentették, hogy Sziwától nyugatra perzsa katonai leletekre – nyílhegyekre, fémtárgyakra és emberi csontokra – bukkantak. Elemzésük szerint a Kr. e. 6. századból származó tárgyak perzsa katonai jelenlétre utaltak.
The Lost Army of Cambyses című dokumentumfilmjükben azt állították, hogy a csontok elhelyezkedése és a homokrétegek alatti fekvésük egy hirtelen bekövetkezett katasztrófát támaszt alá. A bejelentést követően azonban hivatásos régészek és egyiptomi hatóságok óvatosságra intettek.
A leletekhez nem társult megfelelő régészeti dokumentáció, és egyetlen tudományos publikáció sem erősítette meg az állításokat elfogadott régészeti módszerekkel. Megfelelő rétegtani adatok, pontos kormeghatározás és egyértelmű bizonyítékok hiányában a tárgyak nem igazolják Kambüszész elveszett hadseregének létezését.
A sivatagi szelek ráadásul könnyű tárgyakat hatalmas távolságokra képesek elszállítani, ezért szétszórt leletekből nehéz megbízható következtetéseket levonni. Végül az Egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács sem fogadta el biztosnak a felfedezést.
A kritikusok szerint bár a történet rendkívül izgalmas és megragadta a közvélemény fantáziáját, a jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok nem elegendők egy Hérodotosz által leírt méretű tömeges pusztulás igazolására. Amíg ellenőrzött régészeti feltárások nem szolgáltatnak nagy mennyiségű, egymást megerősítő bizonyítékot, a rejtély nem tekinthető megoldottnak. Hérodotosz helyi történetek lejegyzésére való hajlandósága önmagában nem bizonyítja, hogy az esemény kitaláció volt.
Az ókori történetírók gyakran olyan eseményeket is feljegyeztek, amelyeket személyesen nem tudtak ellenőrizni, de fontosnak tartottak a közösségi emlékezet szempontjából. Mivel Kambüszésznek valóban lehetett oka az Ámon-jósda semlegesítésére, és Sziwa kívül esett közvetlen fennhatóságán, egy katonai expedíció kiküldése történelmileg ésszerűnek tűnik. Az Akhaimenida Birodalom kiterjedt adminisztratív nyilvántartásokat vezetett, ám egyetlen ismert perzsa forrás sem tesz említést erről a hadjáratról, ami gyengíti a történet történeti hitelességét.
Az 50 000 fős létszám valószínűleg túlzás, mivel az ókori források ritkán közöltek pontos katonai adatokat, és Hérodotosz más hadjáratok esetében – például Xerxész seregénél – is hajlamos volt a számok eltúlzására. Elképzelhető, hogy egy néhány ezer fős kisebb alakulat indult útnak, amelyet végül hőguta, kiszáradás és a sivatag embert próbáló körülményei pusztítottak el. Mivel sem írásos feljegyzések, sem túlélők nem maradtak, a későbbi generációk egy valódi tragédiából legendát formálhattak.
Mindazonáltal jelenleg nincs olyan bizonyíték sem, amely végleg cáfolná a történetet. Bár az, hogy egyetlen homokvihar 50 ezer katonát temetett volna maga alá, kevéssé valószínű, egy rosszul előkészített sivatagi expedíció teljes összeomlása a természet erői miatt továbbra is elképzelhető.
A történészek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ez az eset nem hasonlítható olyan jól dokumentált eseményekhez, mint Marcus Licinius Crassus carrhaei veresége vagy a rómaiak sikertelen hadjáratai Arabia Felix térségében, mivel azokból túlélők beszámolói és megbízható történelmi források maradtak fenn. Kambüszész elveszett hadserege viszont továbbra is az ókor egyik legizgalmasabb, legendák és töredékes bizonyítékok által övezett megoldatlan rejtélye.
Ez is érdekelheti:
Rejtélyes föld alatti építményt jelzett a radar a piramisok mellett
A nyitókép csak illusztráció, forrás: ChatGPT
