Napjainkban egyre több helyről hallunk az önismeret fontosságáról. Elárasztanak minket a letölthető önismereti tesztek, tanácsok, önismereti csoportok, táborok.
Miért olyan fontos az önismeret és mit értünk alatta? Önismereten általánosságban azt érjük, hogy van reális képünk a személyiségünk összetevőiről, ismerjük a határainkat és a lehetőségeinket. Ismerjük a viselkedésünk mozgatórugóit, legfőbb motivációinkat. A megfelelő önismeret segítségével reálisan ítélhetjük meg az emberi kapcsolatokban betöltött szerepünket és hatásunkat a környezetünkre.
A világban való hatékony és sikeres működéshez elengedhetetlen a megfelelő önismeret.
- Ahhoz, hogy megfelelően kiaknázhassuk a képességeinket meg kell, hogy ismerjük azokat.
- A bennünk rejlő lehetőségek ismeretében tudunk reális célokat kitűzni.
- A haladáshoz ismernünk kell a motivációkat, amelyek előre visznek és lelkesítenek, lendületet adva a továbbjutáshoz.
A környezet visszajelzései és a tapasztalatok összessége
Az önismeretet részben a környezetünk visszajelzései, másrészt saját tapasztalataink alapján szerezzük. Az újszülött sem saját magáról sem a környezetéről nem rendelkezik ismeretekkel. Mindezt a felnövése során gyűjti össze eleinte az anya és a családtagok visszajelzései alapján, később a tágabb környezetből. Először bölcsőde, óvoda, majd iskola. A visszajelzések tekintetében egyre nagyobb szerephez jutnak a kortársak és a pedagógusok. Az iskoláskor befejeztével nem ér véget a folyamat. Ahogyan egyre több területen tudjuk kipróbálni magunkat egyre több emberrel kerülünk kapcsolatba, a visszajelzések száma és sokfélesége is ezzel arányosan növekszik a megjelenésünkkel és a viselkedésünkkel kapcsolatosan.
Minél nyitottabban fogadjuk ezeket a reakciókat, annál reálisabb önismeretre tehetünk szert általuk. Ha figyelmen kívül hagyjuk őket előfordulhat, hogy a bennünk élő kép jelentős eltérést fog mutatni attól a hogyan mások látnak minket, sőt a valóságtól is.
Mi a módja annak, hogy minél nagyobb önismeretre tegyünk szert?
A legfontosabb forrás a környezetünk. Nyilván nem azonos jelentőségű a számunkra fontos személyek és a futó ismeretségi körbe tartozók, valamint a számunkra kevésbé tolerált személyek visszajelzései. Az értékelést ne korlátozzuk le csak a szavakkal megfogalmazott üzenetekre. Figyeljünk oda a metakommunikációra is: gesztusok, testtartás, hanglejtés, tekintet, arckifejezés…és a küldő szándékainak megfelelően értelmezzük. Ezt bonyolítja a saját érzelmeink szűrőjén keresztül való értékelés és az információk fontosságának besorolása. Hajlamosak vagyunk azokra az adatokra fókuszálni, amelyek már a bennünk lévő adatokat erősítik meg. Ha a visszajelzést nyersnek találjuk akkor támadásként élhetjük meg és ellenállást, dacot válthat ki belőlünk.
Helyén kezelni az érzelmeket
Hatékony eszköz önmagunk megfigyelése, amely nagyfokú racionalitást, az érzelmek helyén való kezelésének képességét igényli. Ez nem mindig könnyű a gyakorlatban, mert egy váratlan helyzetben elég megtalálni a megoldást, nem biztos, hogy jut idő és figyelem az önmagunk monitorozására is. Ez módszer hasznos lehet a visszatérő helyzetek értékelésére. Akár feljegyzéseket is készíthetünk az esetekről, amelyeket aztán később összehasonlíthatunk.
Az önismeret a gyereknevelésben is nagy szerepet kap. Szülőként mintául szolgálunk a gyermekeink számára, akár tudatosan tesszük ezt, akár automatikusan működünk. Az érzelmileg megterhelő helyzeteket következetesen, tudatosan, asszertíven kezelve megkönnyíthetjük a saját és a gyermekeink dolgát is.
Ahhoz, hogy mélyebb önismeretre tegyünk szert sokféle lehetőség kínálkozik: tréningek, tesztek, sőt még a csillagok is a rendelkezésünkre állnak asztrológia tanfolyam formájában.
Bármelyiket is választjuk időt és energiát igényel mindegyik, de önmagunkba fektetni mindig megéri.