A hikikomori jelenség először Japánban vált ismertté a 90-es évek végén, mára azonban egyre több országban jelenik meg, különösen a fejlett társadalmakban. Az elszigetelődés ezen formája sokáig kulturális sajátosságnak tűnt, ám a digitális világ elterjedésével globális méretű problémává nőtte ki magát.
A hikikomori kifejezés olyan személyeket jelöl, akik önkéntes elszigetelődésbe vonulnak, hónapokon, sőt éveken át nem hagyják el otthonukat, gyakran egy szobára korlátozva életüket. Ezek az emberek nem járnak iskolába, nem dolgoznak, társas kapcsolataikat minimálisra csökkentik, vagy teljesen megszüntetik.
A jelenség mögött számos tényező állhat
A jelenség mögött számos tényező állhat, például iskolai vagy munkahelyi nyomás, szociális szorongás, depresszió vagy családi elvárások. Japánban a társadalmi siker és teljesítmény erős elvárása sok fiatalt taszított ebbe az életformába. A szülők gyakran támogatják gyermekeiket anyagilag, így a hikikomori életmód hosszú ideig fenntarthatóvá válik.
Az utóbbi években a hikikomorik száma Japánon kívül is emelkedni kezdett, különösen Dél-Koreában, Tajvanon, Olaszországban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban. A pandémia és a digitális munkavégzés, tanulás csak tovább gyorsította ezt a folyamatot.
A modern technológia
A modern technológia – különösen az internet, a videójátékok és az online közösségek – lehetővé teszi, hogy valaki fizikailag teljesen elszigetelődjön, miközben virtuálisan mégis kapcsolatban marad a külvilággal. Sokan azonban ilyenkor sem élnek aktív szociális életet, hanem passzív tartalomfogyasztóként léteznek.
A hikikomori létforma komoly mentális egészségügyi és társadalmi problémákat okozhat, különösen akkor, ha az érintettek semmiféle segítséget nem kapnak. A hosszú távú elzárkózás testi betegségeket, depressziót és identitásválságot is eredményezhet.
Japánban már külön intézmények és terapeuták foglalkoznak a hikikomorik visszaintegrálásával, ám a sikeres segítségnyújtás gyakran hosszú és fokozatos folyamat. Egyre több országban ismerik fel a probléma súlyát, és kezdenek kialakítani olyan támogatórendszereket, amelyek nem megbélyegeznek, hanem ösztönöznek.
A hikikomori jelenség nem egyszerűen egyéni döntés, hanem gyakran válasz egy túlnyomásos, teljesítményorientált társadalomra. A megértés és az empátia kulcsfontosságú, ha segíteni akarunk ezeknek az embereknek. A legnagyobb kihívás az, hogy felismerjük: a csend nem mindig nyugalmat, hanem sokszor segítségkérést jelent.
Ahhoz, hogy hatékony megoldásokat találjunk, fontos a társadalmi párbeszéd, az oktatás, és az olyan közösségi terek kialakítása, ahol az emberek értékesnek érezhetik magukat. A hikikomorik történetei arra is figyelmeztetnek, hogy az elszigetelődés nemcsak magányt jelent, hanem a kapcsolódás lehetőségének elvesztését is.
Ez is érdekelheti:
Hikikomorik, miért él bezárkózva sok japán fiatal évek óta a szobájában?
Egyre több fiatal választja a kimaradás örömét – új jelenség a JOMO
Z generációs lázadás: visszatér a butatelefon, egyre többet gyártanak
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Midjourney