Új kutatások meglepően intenzív agyi aktivitást mutattak ki a haldoklás során, ami magyarázatot adhat arra, hogy egyes demenciával élő emberek miért nyerik vissza váratlanul emlékeiket, beszédkészségüket és korábbi személyiségük bizonyos vonásait közvetlenül a haláluk előtt. A jelenséget terminális luciditásnak, vagyis halál előtti kitisztulásnak nevezik, írja a SCIENTIFIC AMERICAN.
A haldoklás tudatos élménye évszázadokon át elsősorban a vallás, a filozófia és az irodalom érdeklődésének középpontjában állt, az utóbbi időben azonban a tudomány is egyre nagyobb figyelmet fordít rá. Az orvostudomány fejlődésével hosszabb ideig tartható életben az emberi test, így a kutatók fokozatosan bepillantást nyerhetnek az emberi elme utolsó, korábban megközelíthetetlen pillanataiba.
„Nagyjából 1959-ben az emberiség felfedezett egy módszert, amellyel újra lehet indítani azoknak az embereknek a szívét, akik egyébként meghaltak volna, és ezt kardiopulmonális újraélesztésnek, vagyis CPR-nek neveztük el” – mondta Sam Parnia, a NYU Langone Health intenzív terápiás orvosa.
Parnia olyan emberek visszaemlékezéseit vizsgálta, akiket szívmegállás után sikerült újraéleszteni. Ezeket a jelenségeket „a halál körüli felidézett élményeknek” nevezi. A kardiopulmonális újraélesztési eljárások kidolgozása előtt a szívmegállás lényegében egyet jelentett a halállal. Napjainkban azonban az orvosok bizonyos esetekben még a szívverés megszűnése után 20 perccel vagy annál később is képesek visszahozni az embert.
Parnia szerint számos agysejt még a halál beállta után órákig, sőt napokig is viszonylag ép maradhat. Ez megkérdőjelezi azt a korábbi elképzelést, amely szerint az életet és a halált éles, egyértelmű határ választja el egymástól.
Az orvostechnológia és az idegtudomány fejlődése, valamint a kutatói szemlélet átalakulása alapjaiban változtatja meg a haldoklás folyamatáról alkotott képünket. Az elmúlt évtized vizsgálatai hirtelen megugró agyi aktivitást mutattak ki szívmegállást átélő embereknél és állatoknál.
Eközben nagyszabású felmérések dokumentálják azokat a látszólag megmagyarázhatatlanul tiszta időszakokat, amelyeket hospice-dolgozók és gyászoló családtagok figyelnek meg haldokló, demenciával élő embereknél.
Dylan Thomas költő híres versében arra biztatta olvasóit, hogy ne adják meg magukat szelíden az éjszakának, hanem lázadjanak a fény kihunyása ellen. A halál kutatására fordított erőforrások növekedésével ugyanakkor egyre világosabbá válik, hogy a haldoklás nem egyszerűen a tudat belső fényének fokozatos elhalványulása, hanem rendkívül aktív agyi folyamat.
Mi a terminális luciditás, vagyis a halál előtti kitisztulás?
A kutatók, a hospice-ellátásban dolgozók és a megdöbbent családtagok évtizedek óta számolnak be arról, hogy az Alzheimer-kórral vagy a demencia más formájával élő emberek közvetlenül a haláluk előtt hirtelen visszanyerhetik emlékeiket és korábbi személyiségüket.
A hozzátartozók számára mindez úgy tűnhet, mintha a beteg új esélyt kapott volna az életre. A tapasztalt egészségügyi dolgozók azonban gyakran a közelgő halál egyik jeleként ismerik fel a változást.
Christopher Kerr, a New York államban működő Hospice and Palliative Care Buffalo vezérigazgatója és orvosigazgatója több száz végstádiumú beteg tiszta látomásait tanulmányozta. Elmondása szerint ezek az események rendszerint az élet utolsó néhány napjában következnek be.
Andrew Peterson, a George Mason Egyetem bioetikával és tudattal foglalkozó kutatója szerint a terminális luciditás során váratlanul visszatérhetnek olyan kognitív képességek, mint a beszéd, valamint a más emberekhez fűződő kapcsolatok felismerése. Peterson társszerzője volt annak a 2021-es tanulmánynak, amelyet az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézetek, az NIH megbízásából készítettek a jelenségről.
Ez a kapcsolódás több az elveszített kommunikációs készség és a helyzetfelismerés egyszerű visszatérésénél. „A családtagok számára különösen mély élményt jelent, amikor előbukkan az, amit mi a beteg régi énjének nevezünk” – magyarázta Peterson.
A kutató szerint egyértelmű jelek utalhatnak arra, hogy a beteg nem csupán a környezetét érzékeli, hanem azt is érti, milyen kapcsolat fűzi a körülötte lévő emberekhez. Előfordulhat például, hogy ismét használ egy régi becenevet, vagy utalást tesz egy hosszú ideje ismert, csak a családtagok által értett tréfára.
Bármilyen meglepőnek tűnnek ezek az események, valójában meglehetősen gyakoriak lehetnek. Jason Karlawish, a Penn Memory Center gerontológusa és az NIH-vizsgálat vezető kutatója hangsúlyozta, hogy munkájuk nem a jelenség gyakoriságának megállapítására irányult.
A kutatás során mégis azt tapasztalták, hogy a luciditás a demenciával élők körében inkább gyakori jelenségnek számított, mint kivételnek. Karlawish szerint ez arra utal, hogy nem teljesen pontos minden ilyen eseményt kizárólag terminálisnak, vagyis közvetlenül a halálhoz kötődőnek nevezni.
Úgy véli, a kitisztulási epizódokat nem rendellenes eseményként, hanem a betegséggel járó tapasztalat részeként kellene értelmezni. A kutatók ugyanis olyan eseteket is találtak, amelyek hónapokkal vagy akár évekkel az érintett halála előtt következtek be.
Ennek ellenére számos szakértő, köztük Kerr és Parnia is úgy gondolja, hogy az epizódok többsége a halál közeledéséhez kapcsolódik. „Olyan, mintha felkészülnének a halálra” – fogalmazott Parnia.
Az átmeneti és széles körben megfigyelhető kognitív visszatérésnek jelentős tudományos következményei lehetnek. Peterson szerint a jelenség azt sugallja, hogy bizonyos ideghálózatok, pályák vagy idegrendszeri funkciók továbbra is fennmaradhatnak. Ezek tanulmányozása később akár azok kognitív képességeinek helyreállításához is hozzájárulhat, akikről jelenleg azt feltételezzük, hogy maradandó károsodást szenvedtek.
A terület kutatása azonban még korai szakaszban jár. Peterson szerint egyelőre nem tudni, pontosan mi történik az agyban a haldoklás folyamán, és ezek a változások miként kapcsolódhatnak a kitisztulási epizódokhoz.
A halál időpontjában vagy közvetlenül előtte mérhető agyi aktivitással foglalkozó további vizsgálatok ugyanakkor közelebb vihetik a tudósokat és az orvosokat a beteg, illetve haldokló agyban végbemenő folyamatok megértéséhez.
Megugorhat az agyi aktivitás a szívmegállás után
A Proceedings of the National Academy of Sciences USA folyóiratban 2023 májusában megjelent tanulmányban a Michigani Egyetem kutatói négy kómában lévő ember agyi működését figyelték meg, miután levették őket az életfenntartó berendezésekről, és szívmegállás következett be. Két embernél a szervezett agyi aktivitás hirtelen felerősödését észlelték.
A kutatás több mint egy évtizednyi állatkísérlet eredményeire épült. Egy 2013-as vizsgálat hasonló növekedést mutatott ki a szinkronizált agyi aktivitásban olyan patkányoknál, amelyek szívmérgező anyagot kaptak. Egy 2015-ös kísérletben pedig fulladás következtében elpusztult patkányokat tanulmányoztak.
A kutatók valamennyi vizsgálatban azt tapasztalták, hogy a szívmegállás első néhány percében megnőtt a gammahullámok aktivitása, majd később megszűnt. A gammahullámok az agyi elektromos működés olyan frekvenciatartományát jelentik, amelyet rendszerint az éberséggel, a fokozott figyelemmel és az emlékek felidézésével kapcsolnak össze.
Jimo Borjigin, a Michigani Egyetem molekuláris és integratív élettannal, valamint neurológiával foglalkozó docense mindhárom kutatásban részt vett. A haldokló alanyoknál észlelt gammahullám-kitörés különösen intenzív volt abban az agyterületben, amelyet Borjigin hátsó kérgi forró zónának nevez. Ez a koponya hátsó részének közelében található.
Más kutatók szerint ez a terület a tudatos élmények kialakulásában is meghatározó szerepet játszhat. Az itt elhelyezkedő agyi régiók a látás, a hallás és a mozgás érzékeléséhez kapcsolódnak. Borjigin úgy véli, működésük összefügghet azokkal a testen kívüli élményekkel is, amelyekről a halál közelébe kerülő, majd felépülő emberek beszámolnak.
Hozzátette, hogy az egészséges embereknél a kómában lévőknél megfigyelthez hasonló gammahullám-aktiváció jelentkezhet például egy ismerős kép, köztük egy emberi arc felismerésekor.
Borjigin szerint az emberi és állati vizsgálatok alanyainak agyi aktivitása az oxigénellátás hirtelen csökkenése után ugrott meg. Ilyenkor a szervezet megpróbálja működésbe hozni az oxigénszint helyreállítását szolgáló homeosztatikus mechanizmusokat, például felgyorsítja a légzést vagy a szívverést.
A kutató feltételezése szerint a szívmegállás során észlelt összetettebb agyi aktivitás jelentős része szintén abból eredhet, hogy az agy az oxigénhiány érzékelése után megpróbálja helyreállítani a homeosztázist, vagyis a szervezet biológiai egyensúlyát.
Borjigin azt is elképzelhetőnek tartja, hogy ezek a túlélést szolgáló mechanizmusok szerepet játszanak a halál körüli tudatállapot-változásokban. „Úgy gondolom, a demenciával élő betegek terminális luciditása az agy ilyen jellegű, végső önfenntartó erőfeszítéseiből eredhet”, miközben a testi rendszerek működése összeomlik – mondta.
Parnia egyetért azzal, hogy a halál idején jelentkező tiszta élményekért legalább részben az agy oxigénvesztésre adott reakciója lehet felelős.
2017 és 2020 között ő vezette az AWARE II elnevezésű vizsgálatot, amelyben több mint 500, kritikus állapotban lévő, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban újraélesztett beteg agyi aktivitását követték nyomon.
A pácienseket az újraélesztés alatt hang- és képi ingereknek tették ki, hogy a kutatók később megvizsgálhassák, emlékeznek-e a szívmegállás utáni történésekre. A túlélőket ezt követően megkérdezték arról, mennyit érzékeltek az újraélesztés folyamatából.
Parnia szerint minden ötödik túlélő olyan tiszta élményekről számolt be, amelyek a szívverés megszűnése után történtek. Az AWARE II kutatócsoport az újraélesztés alatt az agyi aktivitás váratlan megugrását is észlelte.
„A szívmegállást követő 20 másodpercen belül az agyi görbe ellaposodik” – magyarázta Parnia. Ennek ellenére általában öt percen belül, bár néha ennél később is, ismét megjelenhet egy átmeneti elektromos aktivitási időszak az agyban. A mért frekvenciák hasonlítanak a tudatos élményekhez társított agyi működéshez.
A leálló agyban felszabadulhatnak az emlékek
Parnia úgy véli, hogy a haldokló agy elveszíti azokat a megszokott gátlómechanizmusokat, amelyek a hétköznapokban lehetővé teszik, hogy egy adott feladatra összpontosítsunk.
„Amikor meghalunk, az agy nem jut oxigénhez és tápanyagokhoz, ezért leáll” – mondta. „Ez a leállási folyamat kiiktatja a fékeket, és úgy tűnik, hirtelen hozzáférést biztosít az agy olyan részeihez, amelyekhez normális körülmények között nem férünk hozzá. Előtörhet minden gondolatunk, emlékünk és más emberekkel megélt kapcsolatunk.”
Parnia hangsúlyozta, hogy a szívmegállást átélők tapasztalatai tiszták és rendezettek, nem egyszerű hallucinációk. Az általa vizsgált, sikeresen újraélesztett emberek szerinte nem voltak téveszmés állapotban, élményeik pedig nem álmok vagy hallucinációk voltak.
Korábbi tanulmányaiban elsősorban az újraélesztett, kritikus állapotú betegekre összpontosított. Úgy gondolja azonban, hogy a kómában lévő vagy demenciával élő emberek halál előtti kitisztulása hasonló folyamat eredménye lehet. Azóta ezekben a csoportokban is vizsgálta a jelenséget.
A haldokló emberek tudatos élményeire egyelőre nincs teljes körű tudományos magyarázat. A kutatási eredmények azonban egyre inkább azt mutatják, hogy a halál rendkívül aktív és összetett folyamat, valamint Christopher Kerr szavaival élve talán sokkal emberibb annál, mint ahogyan korábban elképzeltük.
Karlawish szerint a demenciával élő embereknél sem szabad automatikusan azt feltételezni, hogy tudatuk visszafordíthatatlanul eltűnt vagy teljesen átalakult. Továbbra is figyelmet kell fordítani az elméjükre, mert egyes részei a súlyos károsodás ellenére is megmaradhatnak.
Ez is érdekelheti:
A halál előtti utolsó hang – mit jelent a „halálhörgés”, és miért természetes?
A halál jelei: így készül fel a test az élet utolsó szakaszára
E szavakkal búcsúzik a legtöbb beteg, miközben az utolsó perceit éli, meséli egy hospice nővér
A nyitókép csak illusztráció, forrás: AI által generált kép
