A víz nem egyforma: Németországban öt hivatalosan engedélyezett ivóvíztípus létezik. Uwe Knop táplálkozástudós részletesen elmagyarázza, milyen különbségek vannak köztük, és ezek hogyan befolyásolhatják az egészségünket. A német boltok italrészlegében több tucat márka és vízfajta sorakozik palackokban és rekeszekben, ami könnyen összezavarhatja a vásárlókat – különösen azért, mert ezeket a vizeket különböző, államilag meghatározott kategóriákba sorolják. Cikkünk bemutatja az öt, Németországban emberi fogyasztásra meghatározott vízfajtát: vezetékes víz, ásványvíz, forrásvíz, asztali víz és gyógyvíz, írja a Focus Online.
A vezetékes víz: a legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer
A vezetékes víz Németország legszigorúbban ellenőrzött élelmiszere. Minőségét a Trinkwasserverordnung, vagyis az ivóvízrendelet szabályozza, amely számos kémiai, fizikai és mikrobiológiai határértéket rögzít, biztosítva, hogy az vízfogyasztás során egész életen át biztonságos legyen. A vezetékes víz általában felszíni vízből, talajvízből vagy forrásvízből származik, amelyet gondosan megtisztítanak.
Táplálkozási szempontból a vezetékes víz viszonylag kevés ásványi anyagot tartalmaz, és fő értéke a tisztaságában rejlik. A térségek között eltérések lehetnek, de a legtöbb esetben kevesebb ásványianyagot biztosít, mint az ásványvíz.
Ásványvíz és forrásvíz: mennyiben különböznek?
Az ásványvíz természetes módon tartalmaz ásványi anyagokat és nyomelemeket, például kalciumot, magnéziumot, nátriumot, szulfátot vagy hidrogén-karbonátot. A pontos összetétel forrásonként eltérő lehet, ezért egyes ásványvizek magas kalciumtartalmuk miatt ajánlhatók, míg mások magnéziumban gazdagok. Kiválóan alkalmas a napi folyadékbevitelre és a természetes ásványianyag-pótlásra is.
A forrásvíz szintén természetes eredetű, közvetlenül a forrásnál palackozzák, és csak minimális kezelésen eshet át. A szabályozása kevésbé szigorú, mint az ásványvízé, különösen az ásványianyag-tartalom tekintetében. Ezért összetétele és ásványianyag-tartalma változóbb, jellemzően alacsonyabb, így táplálkozási szempontból kevésbé stabil.
Asztali víz és gyógyvíz: két különleges kategória
Az asztali víz nem természetes formájában kerül a palackba: többféle vízből is készülhet, például vezetékes vízből vagy ásványvízből, amelyhez más összetevőket – például tengervizet, ásványi sókat vagy szén-dioxidot – adhatnak. A szabályozása kevésbé szigorú, mint a természetes vizeké. Táplálkozási értéke változó, és bár alkalmas ivásra, gyakran előfordul, hogy drágán árulják, miközben valójában alig több, mint díszes csomagolású csapvíz.
A gyógyvíz különleges helyet foglal el, hiszen nem élelmiszernek, hanem gyógyszernek minősül az Arzneimittelgesetz, azaz a gyógyszertörvény alapján. Engedélyezéséhez bizonyítani kell valós, tudományosan igazolt gyógyhatását. Magas ásványianyag-tartalma miatt egyes betegségek kezelésére vagy megelőzésére használják, fogyasztása azonban nem mindennapi ivásra való, és orvosi egyeztetés is szükséges lehet.
Összegzés: melyik vízfajta mire való?
- A vezetékes víz a mindennapi alap, amely szigorú ellenőrzés mellett készül.
- Az ásványvíz természetes ásványi anyagokat biztosít, így értékes kiegészítő lehet.
- A forrásvíz természetes és tiszta, de ásványianyag-tartalma ingadozhat.
- Az asztali víz összetétele változó, gyakran túlárazott csapvíz.
- A gyógyvíz pedig hatásos, de speciális célokra való, nem a mindennapi fogyasztásra.
A napi folyadékbevitel szempontjából továbbra is a vezetékes víz és az ásványvíz a két legfontosabb és legegészségesebb választás.
Ez is érdekelheti:
Kiderült, mennyi vizet kell meginni naponta az egészség fenntartásához
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by Andrea Piacquadio: pexels
