A világ egyik legsúlyosabb, de kevéssé ismert környezeti örökségére derült fény: nemzetközi kutatók több mint ezer nukleáris hulladéktároló konténert lokalizáltak az Atlanti-óceán északi részén – derült ki a francia CNRS kutatóintézet pénteki közleményéből. A tudósok szerint 1993-ig bezárólag összesen legalább 200 000 hordót dobtak az óceánba, főként az 1950 és 1990 közötti időszakban, írja a jutarnij.hr.
Hivatalosan tilos – de addig már megtörtént
A tengeri nukleáris hulladéklerakást 1993-ban nemzetközi egyezmények tiltották be, ám addigra már visszafordíthatatlanul szennyezetté váltak a mélytengeri régiók. A legtöbb hordót a szélsőségesen mély, 3000–5000 méter között húzódó zónákba süllyesztették, ahol a tengerfenék geológiai stabilitása és az emberi tevékenységtől való távolság miatt „ideális” lerakóhelyként tekintettek rá.
Négyhetes tengeri kutatóút: térképezés, mintavétel, dokumentáció
A kutatók június közepén indultak el Brest kikötőjéből az L’Atlante nevű kutatóhajóval, és egy hónapon keresztül kutatták a hulladék eltemetett nyomait. A céljuk, hogy térképre vigyék a hordók elhelyezkedését, valamint mintát vegyenek a tengervízből, az üledékből és a tengeri élővilágból, hogy megállapítható legyen a lehetséges radioaktív szennyeződés mértéke.
Az expedíció egyik legfontosabb eszköze az UlyX nevű autonóm mélytengeri jármű, amely 3D kamerával és modern szonárral pásztázza a tengerfeneket.
200 000 hordó – de pontosan hol, és milyen állapotban?
A CNRS szerint a kidobott hordók jelentős része továbbra sincs pontosan lokalizálva, és azt sem tudni, hogy szétszórtan hevernek-e a tengerfenéken, vagy egy helyre lettek halmozva. A most vizsgált régióban az elhagyott hulladék körülbelül felét feltételezik. A kutatás során 21 szakértő dolgozik azon, hogy jobban megértsék, milyen veszélyek rejlenek a mélyben.
Patrick Chardon, a nukleáris hulladéklerakókat figyelő NODSSUM-projekt vezetője szerint a hordók úgy készültek, hogy kibírják a mélytengeri nyomást, azonban nem zárják ki teljesen a radioaktív szivárgás lehetőségét. Hozzátette: a becslések alapján a sugárzás nagy része 400 év alatt lecsökken, de a környezetre gyakorolt hatás már most is aggályos lehet.
Későn jött a tiltás, kérdéses a jövő
A történet rávilágít arra, milyen mértékű, hosszú távú ökológiai kockázatot jelenthetnek az ipari múlt döntései. Míg az ENSZ és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szigorúan szabályozza a mai nukleáris hulladékkezelést, az elmúlt évtizedek tengeri lerakásai akár évszázadokon keresztül befolyásolhatják a tengeri ökoszisztémák működését.
Ez is érdekelheti:
Óriási a mesterséges intelligencia energiaigénye, kielégíthetetlen
Egyre több lesz a miniatomerőmű a világon?
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Midjourney