A pánikbetegség szeszélyes, ijesztő és az érintett egész életére hatással van, beleértve a rokonokat és a barátokat is. Akinek van olyan családtagja vagy ismerőse, aki pánikbeteg vagy a szorongás valamilyen formájától szenved, az tudja milyen nehéz a tehetetlenség, segítene, de nem tud. Szakemberként tekintve a problémára a pánikbetegség egy állapot, amely megváltoztatható. A test reakciója egy stresszhelyzetre.
Türelmet tanulhatunk
Nem szükségszerű, hogy a pánikbetegség teherként nehezedjen a kapcsolatra. Mindenki viszi a saját terheit, amelyek nem mindig olyan nyilvánvalók, mint a szorongás. Szerencsés esetben éppen ezek a megoldandók tanítanak minket bölcsebbé és türelmesebbé, mélyítik el a másokkal szembeni megértést és empátiát, és tesznek minket jobb emberré.
Egy pánikbetegség nem csak nehézségeket hordoz magában, arra is jó, hogy családi partneri kapcsolatokat elmélyítsen, ami ezek nélkül a nehézségek nélkül nem lenne megvalósítható. Megértve ezt az állapotot a beteg és a környezete is tanulhat belőle.
Mit kell tudnunk a szorongásról?
A szorongás valódi dolog, nem csupán kitaláció. Létező testi-lelki zavar és nem csupán pillanatnyi ijedtség, izgatottság vagy félelem egy betegségtől. A szorongás érzés alatt olyan fizikai reakciót produkál a test, ami leblokkolja a testet és a gondolkodást. Sokan menekülési késztetést érzenek vagy azt érzik védekezniük kell vagy irracionális dühöt éreznek. Van, aki halálfélelmet él meg, azt hiszi meg fog fulladni vagy megáll a szíve. Mindezek mögött olyan hormonális változások állnak, amelyre csekély hatással van az akaraterő. Nincsenek összefüggésben azzal sem, hogy az illető bátor, intelligens vagy erős jellemmel rendelkezik máskülönben.
A szorongás nem racionális
A szorongás nélkülöz minden racionálist. Az oka alapvetően belül van. Vannak emberek, akiknek érzékenyen reagál az idegrendszere a környezeti hatásokra, olyan dolgokra is, amelyek felett mások csupán átsiklanak. Ez lehet születési tulajdonság, de egy régebb óta fennálló érzelmileg megterhelő élethelyzet miatti kifáradás is. A túlérzékeny, túlfeszített idegek akkor is vészjelzést küldenek az agy számára, amikor az indokolatlan. Ezt az eszével a szorongó is tudja, mégsem tudja kontrollálni a rettegést és a rosszullétet. Ilyenkor nem segít, ha ráripakodnak, hogy ne hisztizzen és sajnos a nyugtatgatás nem ér célt. Hasonló ahhoz, amikor az asztmás rohamban fuldoklónak, azt mondanánk, hogy nyugodt tempóban lélegezzen. Nem elhatározás kérdése sikerül-e.
A szorongásra kevéssé hat az akaraterő
A szorongás nem a gyengeség jele és nem igazán tudunk rá hatással lenni az akaratunkkal. Rendszeres rosszullétekkel küzdve élni a mindennapokat, ahhoz bátorság kell. Bármikor jöhet egy pánikroham, amivel tehetetlenül állunk szembe és így dolgozni, az sok erőt igényel. Ha szorongó személy azt tapasztalja, hogy mások gyengének tartják és ezt meg érezhetik is vele hisztisnek vagy színészkedőnek gondolják jogosan érzi ezt igazság. Mindez mélyíti a szorongását mert ő is tudja, hogy az állapota másokra is hatással van emiatt még inkább szégyenkezik.
Mi a megoldás?
A legjobban azzal segítjük, ha megértjük őt. Nem magát szorongást kell, hogy megértsük hiszen aki szenved tőle sem érti pontosan. Az éppen elég, ha meghallgatjuk őt és igyekszünk minél többet megtudni erről az egészről. Ezek lehetnek beszámolók az érintettek szájából vagy néhány cikket is kereshetünk a témában.
A bolti bevásárlás felér egy ejtőernyős ugrással
A szorongó embernek minden nagyobb energiabefektetést igényel, mint egy nem szorongónak. Egy bolti bevásárlás olyan mintha ejtőernyős ugrást kellene végrehajtani, hiszen ott az ejtőernyő mégis nagyon ijesztő a mélység és nagy bátorság kell hozzá, hogy neki vágjunk. Lehet tömegközlekedés vagy akár csak kilépni a házból, az a lényeges, hogy mekkora küzdelem kell ahhoz, hogy az ember képes legyen rá. Erre tekintettel kell lennünk kívülállóként is és lássuk be milyen nehéz egy pánikroham kezelése.
Fontos, hogy beszéljünk róla
A szorongás ijesztő és sokszor sértő is lehet, ha környezet elutasításként éli meg a szorongásos ember reakcióját. A beszélgetés során kerüljük a számonkérést és a támadást. Minden érintett beszélhessen az érzéseiről és a hallgató fél valóban ítélkezés nélkül hallgassa végig. A másik fél érzéseit semmiképpen ne tekintsük támadásnak. A szorongóról ne gondoljuk azt, hogy nem bízik bennünk. Csupán attól, hogy elmondjuk neki, nyugodtan bízzon meg bennünk, nem fog elmúlni a szorongása. Ne gondoljuk róla, hogy önző, közömbös vagy lusta, azért nem vesz részt a programokban. Amikor a másik felet meghallgatjuk az valóban az ő érzéseiről és félelmeiről szóljon ne a mieinkről.
Szabadjon nemet mondani
Legyen lehetősége a szorongó embernek nemet mondani egy-egy programra. Vannak napok, amik nehezebbek, mint a többi, és nincs energia megküzdeni a félelmekkel vagy a rosszulléttel. A szorongó ember érzékeny a környezet elvárásaira, ezért nehéz meghozni a döntést, hogy miatta változzon a program. Ha mégis ezt teszi akkor komoly oka van rá, még ha mi nem is látjuk mi az oka a szorongásnak az adott helyzetben. Segít a bizalom építésében, ha rugalmasak vagyunk ilyenkor. Csökkenthetjük vele a bűntudatot ezzel pedig a szorongását is.
Kérjük pszichológus szakember segítségét
Terapeuta igénybevétele igen fontos, nem csak a szorongó számára, hanem akár a partnernek vagy a családtagnak is. A pszichológus tanácsot ad, segít olyan módszereket találni, és gondolkodásmódot kialakítani, amivel a szorongó családtag viselkedését megérthetjük, és könnyebben kezelhetjük. Nagyon hatékony módja a pánikkezelésnek a kiscsoportos formában való közös munka, mert ilyenkor láthatjuk, hogy másoknak is vannak problémái és a közösség ereje is segíti egymást. Amikor egy családtagunk beteg, hajlamosak vagyunk a saját igényeikről megfeledkezni. A terápia lehetőséget ad rá, hogy a segítő családtag vagy partner a saját maga lelki egészségére is figyeljen és ne érje hátrány emiatt.