A kontaktlencse története nem mostanában kezdődött, ugyanakkor sosem szerepelt annyit a hírekben, mint a modern korban. Sokféle gondolat él az emberek fejében ezzel az eszközzel kapcsolatban. Az idősebb generáció még egy kemény alapanyagú, nehezen megszokható, kicsi “műanyag darabra” asszociál, az új lencsékkel ismerkedők pedig már egy lágy alapanyagú, könnyed, rugalmas kiegészítőre gondolnak.
Több mint 100 éves történetről beszélünk
Még napjainkban is elérhetőek kemény alapanyagú lencsék. A CooperVision blogjában több cikket is olvashatunk a témában. Manapság már a felhasználók és a szakemberek egyaránt a lágy lencséket helyezik előtérbe, de vannak még mindig olyan esetek, amikor a keményeket alkalmazzák. Az ötlet, hogy egy szemre helyezhető eszközzel javítsuk a látáshibákat, nagyon-nagyon régmúltra tekinthet vissza. Az elméletet még először Leonardo da Vinci alkotta meg 1508-ban, de a legjobb tudomásunk szerint a gyakorlati kivitelezés ekkoriban még nem történt meg.
Sokan tartják ennek ellenére a híres géniuszt a kontaktlencse atyjának. Ő figyelte meg először azt, hogy az ember látása megváltozik, ha vízbe dugja a fejét. A megfigyelés célja nem a látásjavítás volt, hanem a szem alkalmazkodóképességére volt kíváncsi. Ha a gyakorlatra helyezzük a hangsúlyt, akkor egészen az 1800-as évek elejére kell lapoznunk, amikor a modern lencsék őseként szolgáló “kocsonyás anyaggal töltött üvegsapkáról” szóló leírások először megjelentek. Ez 1837-ben történt John Frederick Herschelltől, innentől indult gyors fejlődésnek az iparág.
Eleinte még terápiás műtétek utáni eszköz volt, csak később fordult át a látásjavítás irányába. Mai szemmel a kezdetleges lencsék még óriásiak voltak, úgynevezett scleralis lencsék, amik a szem fehér színű részéig bőven elértek. Az 1900-as évek első feléig az üveg jelentette a fő alapanyagot. Mondanunk sem kell, hogy nem a kényelmes viselés volt az elsődleges cél. Ezen egy magyar szemész orvos, Dr. Dallos József változtatott, aki paraffinolajból lenyomatot készített a szemről és az alapján, egyedileg alakította ki a scleralis lencse belső felszínét.
Új alapanyagok megjelenése
A műanyag adott nagy lendületet a fejlődésnek. Nagy lépés volt a hordhatóság és az előállítás szempontjából is. Ezekben az időkben jöttek rá, hogy sokkal kényelmesebb viselést biztosít, a gyártása gazdaságosabb, ha a lencse mérete kisebb. Ma is leginkább az úgynevezett cornealis, azaz szaruhártyán fekvő kontaktlencsék vannak forgalomban. Az 1950-es években robbant be igazán a fejlődés, megjelentek a lágy lencsék, amiben jelentős szerepet játszott Dr. Győrffy István.
Mi a helyzet napjainkban?
Külön érdekesség, hogy előbb volt bifokális kemény kontaktlencse, mint napi eldobható lágy lencse. Előbbi 1950-ben jelent meg, utóbbi pedig 1993-ban. Napjainkban szilikon-hidrogél kontaktlencséket használunk, ami a legmodernebb és legkedveltebb típusnak számít.
Szponzorált tartalom – Hirdetés (x)
Kép forrása: Az ügyfél oldala, coopervision.hu