A hegyes, fekete kalap évszázadok óta a boszorkányok egyik legismertebb jelképe. Ma már szinte elképzelhetetlen egy halloweenjelmez nélküle, eredete azonban korántsem egyértelmű. A történészek több lehetséges magyarázatot is felvetettek, amelyek között a 17. századi divat, a vallási üldöztetés és a kvékerek története egyaránt szerepel. A boszorkánykalap ma ismert formájának elterjedésében pedig egy 1939-es hollywoodi film is meghatározó szerepet játszott, írja a MENTAL FLOSS.
Milyen lenne egy boszorkány a jellegzetes fekete kalapja nélkül? A Bűbájos boszorkák (Charmed) című televíziós sorozat harmadik évadának negyedik, „All Halliwell’s Eve” című epizódja különös magyarázatot kínál a fejfedő eredetére. A történetben a Halliwell nővérek visszautaznak a gyarmati Amerika korába, ahol rájönnek, hogy modern kori boszorkányerejüket nem tudják használni.
Egy korabeli boszorkány megtanítja nekik, hogyan meríthetnek erőt a Föld ősi mágiájából mindenszentek előestéjén. A nő elmagyarázza, hogy a kúpos, fekete kalap segít a mágikus erő irányításában és a spirituális energia összpontosításában. Ez a magyarázat jól illeszkedik a modern wicca vallás mágikus elképzeléseihez, de vajon van történelmi alapja?
Az az elmélet, amely szerint az ősi boszorkányok vagy gyógyító asszonyok fekete, hegyes kalapot viseltek mágikus képességeik erősítésére, több szempontból is megkérdőjelezhető. A boszorkánysággal megvádolt emberek túlnyomó többsége ugyanis megkeresztelt keresztény volt. Még azok is, akik gyógynövényekkel gyógyítottak, szinte kivétel nélkül protestáns vagy katolikus vallásúak voltak.
De akkor hogyan kapcsolódott össze a boszorkányok alakja a hegyes kalappal? A magyarázat részben abban keresendő, hogy a vallási üldözések idején a vádlók gyakran különböző társadalmi és vallási csoportokat mostak össze, amikor valakit ördögimádással gyanúsítottak.
A hegyes kalap egykor hétköznapi viselet volt, később a kvékerekhez kapcsolódott
Bármilyen hétköznapinak hangzik, a kúpos kalap a 17. században egyszerűen a divatos öltözködés része volt. A gyarmati időszakban férfiak és nők egyaránt gyakran viseltek széles, lapos karimájú, magas, kúpos fejfedőket. Ezek egyáltalán nem jelentették azt, hogy viselőjük boszorkánysággal foglalkozott. Ráadásul abban a korban, amikor akár egy szeplő miatt is megvádolhattak valakit azzal, hogy kapcsolatban áll az ördöggel, aligha lett volna bölcs döntés olyan ruhadarabot hordani, amely minden szomszéd számára azt hirdeti: „Boszorkány vagyok!”
Egyes pogány tanítások valóban említenek egy úgynevezett erőkúpot, amely segít az aura összpontosításában. A hegyes kalap azonban nem ennek a jelképe volt. Ahogyan korábban is szó esett róla, a boszorkánysággal megvádolt emberek többsége nem pogány volt, hanem hívő keresztény, aki a gyógynövényekkel kapcsolatos ismereteit a Biblia tanításaival és az imádsággal együtt alkalmazta.
Létezett azonban egy vallási közösség, amelynek tagjai gyakran viseltek kúpos kalapot, és nézeteikkel megkérdőjelezték a korabeli társadalmi rendet. Emiatt könnyen a boszorkánysággal kapcsolatos vádaskodások célpontjaivá válhattak. Ez a közösség a kvékereké volt.
A Barátok Vallásos Társasága, közismertebb nevén a kvékerek, a 17. század közepén megjelenő vallási mozgalom volt. Tanításaikat más keresztény felekezetek gyakran félreértették, ami üldöztetésükhöz vezetett. A legnagyobb ellenállást az egyenlőségről vallott nézeteik váltották ki. A kvékerek ugyanis azt tanították, hogy Isten szemében minden ember egyenlő, függetlenül bőrszínétől vagy nemétől.
Különösen nagy botrányt okozott a szigorúan férfiközpontú társadalomban, hogy a közösség megengedte a nőknek a prédikálást és hitük terjesztését. A kvéker nők gyakran viselték kúpos kalapjukat, és amikor nyilvánosan prédikálni kezdtek, az emberek fokozatosan olyan nőkkel azonosították ezt a fejfedőt, akik nem fogadták el a társadalom által számukra kijelölt szerepet. Innen már csak egy lépés volt, hogy egyesek eretneknek, sőt az ördög szolgálóinak tekintsék őket.
A korábban teljesen hétköznapinak számító hegyes kalap így a kvékerek egyik ismertetőjegyévé válhatott, amelynek viselőjét akár ördögimádó boszorkánynak is bélyegezhették.
A vallási üldöztetéstől Hollywoodig: így alakult ki a boszorkánykalap mai képe
A boszorkánykalap eredetére több olyan elmélet is létezik, amely vallási üldöztetésekhez kapcsolódik. Európában 1215-től pápai rendelkezés alapján a zsidókat kúpos kalap viselésére kötelezték, hogy meg lehessen különböztetni őket a keresztény lakosságtól. A 17. században, mintegy 400 évnyi száműzetést követően, a zsidók ismét engedélyt kaptak arra, hogy Angliában éljenek.
Ennek következtében a zsidók megkülönböztetésére szolgáló, Judenhut néven ismert fejfedők nagyjából ugyanabban az időszakban jelentek meg ismét, amikor a kvékerek jellegzetes kalapjai is feltűntek. Egyes kutatók a spanyol inkvizíció által alkalmazott hegyes kalapokat is összefüggésbe hozzák a boszorkányok későbbi ábrázolásával. Az inkvizítorok által elfogott embereket gyakran boszorkánysággal vagy eretnekséggel vádolták. A büntetésként viseltetett fejfedő azonban inkább a későbbi, megszégyenítésre használt szamárfüles sapkák elődjére hasonlított.
Arra nincs bizonyíték, hogy ez a kalap közvetlen kapcsolatban állna a ma ismert boszorkánykalappal. A boszorkányperek idején ugyan már előfordulhatott, hogy a boszorkányokat hegyes kalapban ábrázolták, a fejfedő azonban csak a 20. században vált alakjuk elengedhetetlen részévé.
Ebben meghatározó szerepet játszott az 1939-ben bemutatott Óz, a csodák csodája (The Wizard of Oz) című film. A történetben a Nyugati Gonosz Boszorkányt alakító Margaret Hamilton jellegzetes fekete kalapot, zöld bőrt és repülő seprűt kapott. A karakter olyan sok gyermeket rémisztett meg, hogy hosszú időre meghatározta, miként képzelik el az emberek a boszorkányokat. Bár a hegyes kalap és a boszorkányság összekapcsolódásának több történelmi magyarázata is létezik, a modern boszorkányábrázolás kialakulásában a filmipar kulturális hatása bizonyult az egyik legerősebb tényezőnek. Akár azért vált a boszorkánykalap gyanús jelképpé, mert egy másik vallási közösséghez kapcsolódott, akár azért, mert a Wicked történetében Glinda egyszerűen továbbadta a kalapot Elphabának, úgy tűnik, hogy a boszorkányok és jellegzetes fejfedőik még hosszú ideig elválaszthatatlanok maradnak egymástól.
Ez is érdekelheti:
Mágia és boszorkányság szak is indul egy angol egyetemen
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by Luis Pelegrin: pexels
