Marilyn Monroe neve máig a hollywoodi ragyogás és a nőiesség szimbóluma. Ám a felszín mögött egy sokkal sötétebb és tragikusabb történet rejtőzik: a sztár önpusztító életmódja, a gyógyszerekhez és az alkoholhoz fűződő viszonya, valamint egy olyan környezet, amely hagyta, hogy a végzetes spirál elnyelje, írja a Clevelend News.
A gyermekkori mítoszok és a valóság
Monroe a sajtónak gyakran mesélt arról, hogy árvaházban nevelkedett, miközben valójában csak napközis programban vett részt. Gyakran hivatkozott gyermekkori traumákra is, ám ezek többnyire nevelőtestvéréhez kapcsolódtak, nem hozzá. A legenda része volt viharos szerelmi élete is: Joe DiMaggióval kötött házassága mellett hamarosan Arthur Millerhez is hozzáment, ami sokak szemében a romantikus dráma folytatásának tűnt.
Egy sztár, nem színésznő
Monroe színészi képességei korlátozottak voltak, színpadon sosem tudott megállni, a vásznon azonban elbűvölte a közönséget. Ügynöke és szeretője, Johnny Hyde szavaival élve: „Marilyn nem színésznő volt, hanem csillag.” Ez a különleges kisugárzás tette őt ikonná, miközben a valóságban küzdött saját démonjaival.
Függőség és önpusztítás
A hatvanas évek elejére Monroe mindennapjait teljesen behálózta a gyógyszerek és az alkohol. A listán szerepeltek altatók, fájdalomcsillapítók, amfetaminok, sőt többféle alkoholos ital is. Gyakran kombinálta ezeket egyetlen „koktélba”, ami veszélyes függőségi spirálhoz vezetett. Az orvosok és gyógyszerészek rendszeresen biztosították számára ezeket a készítményeket, ami tovább mélyítette a problémát.
A filmforgatások árnyékában
Monroe utolsó befejezett filmje, A kívülállók (The Misfits) forgatásán a stábtagok is szembesültek állapotával. Rendezője, John Huston szerint gyakran nem tudta, hol van, tekintete üres volt, és nyilvánvalóan kábítószer hatása alatt állt. Sminkese és barátja, Whitey Snyder pedig gyakran kénytelen volt az ágyban elkészíteni a sminkjét, mert Monroe nem ébredt fel időben.
A környezete sem segített
A színésznő környezetében sokan szerették és tisztelték, de kevesen mertek szembenézni a valósággal. Voltak, akik egyszerűen nem akarták elveszíteni a barátságát, mások pedig anyagi hasznot láttak a filmjeiben. A stúdiók számára Monroe „aranytojást tojó tyúk” volt, és amíg pénzt termelt, senki sem akarta megállítani a lejtmenetet.
A végzet beteljesedése
1960 nyarán elkezdődött utolsó filmje forgatása, két évvel később, 1962. augusztus 4-én pedig holtan találták. Halálát hivatalosan gyógyszer-túladagolásnak tulajdonították, és bár számos összeesküvés-elmélet látott napvilágot, a farmakológiai szakértők szerint egyértelmű volt: Monroe önpusztító életmódja elkerülhetetlenül ide vezetett.
Mítosz és valóság
Marilyn Monroe mítosza túlélte őt: a szépség, a csillogás és a tragikus végzet archetípusává vált. De ha lehántjuk a legendák rétegeit, egy törékeny, elveszett és függőségektől gyötört nőt látunk, akit környezete sem tudott – vagy nem akart – megmenteni.
Ez is érdekelheti:
Az Amerikai Filmintézet szerint ez a 10 legjobb amerikai sci-fi film
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Image by Arthur Halucha from Pixabay
