A magyar egészségügy állapota az utóbbi években fokozott figyelmet kapott, hiszen az állami és a magánszektor közötti különbségek egyre inkább megmutatkoznak. Az ellátás minősége, elérhetősége és a várólisták hossza mind olyan tényezők, amelyek befolyásolják a lakosság életminőségét és egészségi állapotát. Az állami egészségügyi rendszerben dolgozók számának csökkenése, valamint a növekvő terhelés miatt sok beteg fordul a magánegészségügyi szolgáltatások felé, annak ellenére, hogy ez anyagi költségekkel jár. Ez a cikk részletesen bemutatja azokat az adatokat és tényezőket, amelyek ma meghatározzák a magyar egészségügy helyzetét, és feltárja az állami és magánellátás közötti legfőbb különbségeket és kihívásokat.
Ezt mutatják a KSH orvosi ellátással kapcsolatos statisztikái
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint 2023-ban (ez a legfrissebb adat) egy háziorvosra és gyermekorvosra átlagosan 1710 lakos jut, ami jelzi a háziorvosi ellátás terheltségét. Ez a magas arány különösen vidéken okoz problémát, ahol sok településen egyáltalán nincs helyben elérhető orvosi rendelő, így a lakosság nagy része utazásra kényszerül, ha alapellátásra van szüksége. A foglalkozás-egészségügyi orvosok száma is drasztikusan csökkent: míg 2000-ben még 3400-an végezték ezt a tevékenységet, 2023-ra ez a szám már 2000 alá esett. Ez a csökkenés a foglalkozás-egészségügyi ellátás elérhetőségét is befolyásolja, különösen a veszélyes munkahelyeken dolgozók esetében.
Az orvosi pályát választók száma ugyan enyhén növekedett az elmúlt két évtizedben: 2002-ben több mint 37 ezer orvos dolgozott az országban, míg mára ez a szám 42 ezerre nőtt. Ennek ellenére az orvoshiány továbbra is jelentős probléma, mivel a növekedés nem tudta követni az egészségügyi ellátás iránti igények növekedését.
Emellett a szakemberhiány nemcsak az orvosok, hanem az ápolók és más egészségügyi dolgozók esetében is komoly problémát jelent, különösen a kórházi osztályokon és a sürgősségi ellátásban. Az egészségügyi szektor dolgozói egyre nagyobb terheléssel küzdenek, ami gyakran vezet kiégéshez és a munkaerő elvándorlásához, tovább súlyosbítva az ellátás minőségének kérdését.
A valós helyzetet a NEAK adatai mutatják meg: Kórházi várólisták
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által közzétett adatok szintén alátámasztják, hogy a magyar egészségügy számos kihívással néz szembe. Bár a növekvő orvosi létszám és az ellátás elérhetőségének javítása elvileg a lakosság egészségi állapotának javulásához vezethetne, a kórházi várólisták továbbra is komoly gondot jelentenek. Például több mint 10 ezer ember vár különböző, életminőséget javító műtétekre, mint a térdprotézis vagy a szürkehályog-eltávolítás. Bizonyos műtétek esetében az országos várakozási idő elérheti az 1-1,5 évet is, ami jelentős hatással van a betegek életére. A hosszú várakozási idő azonban nem egyenletesen oszlik el az országban, hiszen a területi különbségek is befolyásolják az ellátás elérhetőségét. Egyes megyékben, főként a kisebb kórházakkal rendelkező régiókban, a várólisták sokkal hosszabbak lehetnek, mint a nagyvárosi kórházakban.
Az országos és helyi várakozási időket figyelembe véve egyértelmű, hogy a betegek számára sok esetben az egyetlen alternatívát a magánegészségügyi szolgáltatások jelentik, amelyek viszont jelentős anyagi terhet rónak az érintettekre.
A magánkórházak térhódítása
A magyarországi magánegészségügyi rendszer egyre fontosabb szerepet tölt be az egészségügyi ellátásban, különösen azok számára, akik az állami várólisták hosszúsága vagy az állami ellátás minőségi problémái miatt alternatív megoldást keresnek. Egy, a Forbes által 2021-ben közölt cikk rávilágít, hogy a magyar lakosság kétharmada már részt vesz (vagy vett) magánegészségügyi szolgáltatásokban, és ez az arány folyamatosan növekszik.
Ennek hátterében az áll, hogy a magánszektorban gyorsabb és rugalmasabb hozzáférést biztosítanak az orvosi vizsgálatokhoz, szakorvosi konzultációkhoz és műtétekhez, amit az állami rendszer gyakran nem tud biztosítani. Valamint korábban még csak a nagyobb városok kiváltságai voltak a magánklinikák, de mára már a kisebb városokban élők számára is elérhető közelségbe kerültek a magánkórházak. Ma már nemcsak Budapesten és Debrecenben vannak magánegészségügyi intézmények, hanem kisebb városokban is megjelentek. Például van már magánklinika Pécsen, Veszprémben, Egerben, Sopronban, Miskolcon, Győrben, Pakson, Szegeden, Tatabányán, Székesfehérváron, Zalaegerszegen, Nagykanizsán, és a sor még hosszan folytatható.
Míg az állami egészségügyben a várakozási idők hosszúak, addig a magánegészségügyi intézményekben a betegek sokkal hamarabb juthatnak ellátáshoz. A minőségi szolgáltatásra törekvő magánkórházak és klinikák felszereltsége általában korszerűbb, ami hozzájárul a páciensek magasabb elégedettségéhez. Emellett a magánintézményekben dolgozó orvosok nagyobb rugalmassággal rendelkeznek a betegek kezelésében és az időbeosztásban, ami sok beteg számára kifejezetten vonzó.
Azonban a magánegészségügy hozzáférhetősége elsősorban azok számára adott, akik anyagilag megengedhetik maguknak a fizetős szolgáltatásokat. Ez az egyenlőtlenség kérdéseket vet fel a hozzáférhetőség terén, mivel a magasabb jövedelműek könnyebben juthatnak jobb minőségű és gyorsabb ellátáshoz, míg az alacsonyabb jövedelműek sokszor az állami egészségügy hosszú várólistáin ragadnak. A magánegészségügy tehát nem csupán a minőség javítását célozza, hanem egyre inkább az állami rendszer hiányosságainak pótlására is szolgál.
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Tung Lam képe a Pixabay -en.