Az Antarktisz jeges világában, a Taylor-gleccser alsó peremén különös látvány fogadja az odatévedő kutatókat: egy élénkvörös, szinte vérként hömpölygő vízesés tör elő a jég alól. A látvány elsőre apokaliptikusnak hat, ám a háttérben nem horrorfilmbe illő történet, hanem a természet lenyűgöző geológiai és kémiai folyamatai állnak. A tudósok immár több mint egy évszázada próbálják megfejteni a „Blood Falls”, vagyis Vérvízesés titkát, írja a Demokrata.
A különös természeti jelenséget először 1911-ben dokumentálta Thomas Griffith Taylor ausztrál geológus. A bizarr színezet miatt a vízesést hamar elnevezték „vérzuhatagnak”, de már a korai kutatások is jelezték: a szín mögött nem szerves anyag, hanem ásványi eredetű ok húzódik meg.
A vöröses árnyalat valójában a vasban gazdag, rendkívül sós víz oxidációjából ered. Amikor az év milliók óta a jég alatt rekedt vas(II)-ionok oxigénnel érintkeznek a felszínen, rozsdaszerű vas-oxid jön létre, amely vérvörös színt kölcsönöz a víznek. A kutatók szerint a víz egy ősi tengermaradványból származik, amelyet a gleccser mozgása során elszigetelt egy mélyen fekvő vízzárvány. A becslések szerint ez a sós víztömeg akár ötmillió éves is lehet.
A Taylor-gleccser a világ egyik leghidegebb gleccsere, amely folyékony vizet rejt. A sós oldat nem fagy meg még -17 Celsius-fokos hőmérsékleten sem, mivel a só jelentősen csökkenti a víz fagyáspontját. A vízesés működése nem állandó: időszakosan, a jégrétegek közötti repedéseken keresztül szivárog ki a felszínre, amit a gleccser belső mozgása és a nyomásváltozások idéznek elő.
Évtizedekkel ezelőtt egyes tudósok az elszíneződésért algák jelenlétét tették felelőssé, de a későbbi vizsgálatok kizárták ezt a lehetőséget. A mai tudományos konszenzus szerint kizárólag a vas oxidációja áll a látvány mögött.
A jelenség nemcsak a földtani kutatások, hanem a mikrobiológia és az asztrobiológia számára is fontos. A vérszínű víz ugyanis zárt, oxigénszegény környezetből származik, ahol a kutatók extrém körülmények között fennmaradt mikroorganizmusokat is találtak – ezek a felfedezések segíthetnek annak megértésében, hogyan létezhet élet más égitesteken is, például a Jupiter jeges holdján, az Europán.
A Blood Falls továbbra is számos megválaszolatlan kérdést vet fel. Bár a jég alatti radarfelderítés és más modern technológiák révén egyre közelebb kerülünk a megértéséhez, a vízesés működése kiszámíthatatlan maradt. A Taylor-gleccser alatt húzódó rendszer összetett és érzékeny: a jég mozgása, a föld alatti vízcsatornák és az időjárási hatások bonyolult összjátéka adja a rejtélyes látvány hátterét.
A Vérvízesés tehát nem csupán természeti kuriózum, hanem olyan földtudományi csoda, amely újra és újra emlékeztet minket arra, mennyi felfedezni való rejtőzik még bolygónk legelzártabb zugaiban.
Ez is érdekelheti:
Bibliai csapás vagy természeti jelenség a véreső?
A nyitókép csak illusztráció, forrás: ChatGPT
