Sajnos az iskolában nem tanítják, hogyan kellene helyesen kommunikálni egy párkapcsolatban, hogyan lehet kifejezni magunkat úgy, hogy a másik is megértse. Mivel minden ember más, az egyik fél teljesen másképp értelmezheti az üzenetet, mint a másik.
Cikkünkben adunk pár tippet ahhoz, miként lehet asszertíven kommunikálni, és így örömtelivé varázsolni a kapcsolatokat.
Őszinteség
Az egyik legfontosabb dolog az őszinteség: merjünk mindent elmondani a párunknak! Ha zavar benne valami, tegyük szóvá. Ha idegesít bennünket valamely szokása, jelezzük neki.
Sok esetben például a nők nem mernek szólni, ha másfajta igényeik lennének a hálószobában a megszokottnál. Lehet, hogy épp nagyon szeretnének kipróbálni egy BDSM kelléket vagy egy pikáns társasjátékot a Desirel Sexshop kínálatából, de kínosnak tartják, hogy ezt közöljék a partnerükkel.
Pedig a hosszú távú párkapcsolat alapja az, ha a tabutémákról is tudunk beszélgetni, ha a legféltettebb titkainkat, vágyainkat is elmondhatjuk a másiknak, mert bízhatunk benne. Persze, ha a társunk gúnyolódna vagy elbagatellizálná a kérdést, az is egy jel – ilyenkor talán jobb továbbállni, és egy olyan embert keresni, aki méltó a bizalmunkra.
Empátia
A másik fél helyzetébe való beleélés nehezen megy sokaknak, pedig sok konfliktust megelőzne, illetve gyorsabban megoldana, ha megvizsgálnánk, az adott dolog hogyan esett a másiknak. Nem szabad önzőnek lenni, meg kell nézni, hogyan érez a másik, neki milyen motivációi, céljai vannak.
Empatikusnak lenni nem könnyű – sokan épp ezért azt gondolják, hogy a gyengeség jele, ha valaki együttérző, holott épp ez az egyik legnehezebb dolog. Mindig figyelni arra, hogy ne hozzunk olyan döntést, ami a másiknak kedvezőtlen, megerőltető, de törekedni kell rá.
Ha a társunknak munkahelyi gondjai vannak, családi problémái adódtak, vagy bármilyen más élethelyzete nem úgy alakul, ahogy tervezte, még inkább empátiát kell gyakorolnunk, és segíteni, amiben csak tudunk. Fejezzük ki szavakkal és gesztusokkal is, hogy a másik számíthat ránk, az érzéseit pedig sose kérdőjelezzük meg.
Aktív hallgatás
Az egyik leggyakoribb vitaindító az, ha a másik meg sem hallgat minket. Mi épp elmesélnénk neki, mi történt velünk aznap, milyen akadályokba ütköztünk, de ő nem is figyel ránk. Vagy más tevékenység köti le a figyelmét, vagy pedig képtelen csendben maradni arra pár percre is, és azonnal kéretlen tanácsokat osztogat. Ez nagyon dühítő tud lenni!
Mit tegyünk? Ha a partnerünk beszélgetést kezdeményez, üljünk mellé, hallgassuk meg figyelmesen. A nonverbális jelzéseit is vegyük észre, és adjunk neki visszajelzést a végén: mi hogyan értelmeztük a mondandóját, mit szűrtünk le az egészből.
Hamar kiderülhet, hogy másképp látjuk a helyzetet, észrevehetünk egy új nézőpontot, amelynek segítségével a probléma talán könnyen megoldhatóvá válik.
Az aktív hallgatás nem csak azt jelenti, hogy csendben bólogatunk, hanem azt is, hogy megértjük a mögöttes mondanivalóját a történetnek. Nem könnyű, de érdemes e szerint cselekedni!
Szponzorált tartalom – Hirdetés (x)
A nyitókép forrása: ingyenes stockfotó
