A Kopernikusz-elv, amelyet Nikolausz Kopernikusz tiszteletére neveztek el – aki megalkotta a Napközéppontú Világegyetem elméletét –, kimondja, hogy sem a Föld, sem az emberiség nem foglal el különleges vagy kiváltságos helyet az univerzumban. Ez a kozmológiai elv azt sugallja, hogy a Föld nem kivétel, hanem inkább a szabály – vagyis az élet valószínűleg számos más helyen is kialakult a világegyetemben.
Bár az asztrobiológia, azaz a földönkívüli élet kutatása eddig nem hozott kézzelfogható eredményt, az eddigi keresések csak a lehetőségek kis részét fedték le. A tudósok ezért továbbra is a Földet tekintik alapmintának, hiszen ez az egyetlen ismert bolygó, ahol élet létezik. Az elmúlt évtizedekben számos, kőzetalapú exobolygót fedeztek fel vörös törpecsillagok lakható zónáiban, és sokáig úgy tűnt, ezek a rendszerek adhatják a legjobb esélyt az élet nyomainak megtalálására, írja a SCIENCE ALERT.
Egy új elmélet szerint rossz helyen keressük az életet
David Kipping, a Columbia Egyetem csillagásza legújabb tanulmányában két olyan tényt emel ki, amelyek arra utalnak, hogy az emberiség ritka kivétel lehet az univerzumban. Az univerzum korát és a Nap különleges jellegét vizsgálva Kipping arra a következtetésre jutott, hogy az asztrobiológusok talán rossz irányban keresgélnek, amikor vörös törpék körül keringenek élet után.
Kipping, aki korábban a Harvardon dolgozott Carl Sagan-ösztöndíjasként, jelenleg a Columbia „Cool Worlds Laboratory” kutatócsoportját vezeti, amely a potenciálisan lakható exobolygókat és technológiai tevékenységre utaló jeleket (technoszignatúrákat) kutat. Mint mondta, a közgondolkodásban mélyen gyökerezik az a nézet, hogy a Föld átlagos bolygó, és az emberi élet tipikus az univerzumban. Ennek gyökerei egészen a 16. századi Kopernikusz-forradalomig nyúlnak vissza, amikor az emberiség elveszítette „kozmikus középpont” szerepét.
Carl Sagan is ezt az elvet erősítette, amikor az idegen civilizációk létezésének kérdésében hangsúlyozta: „A bizonyíték hiánya nem bizonyítja a hiányt.” Ez a gondolat alapvetően formálta az elmúlt hatvan év földönkívüli életre irányuló kutatásait (SETI).
Miért lehetünk mégis különlegesek?
Kipping szerint két szokatlan tényező is azt sugallja, hogy az emberiség talán nem „átlagos”. Az egyik, hogy a csillagok 80%-a vörös törpe, ezek közül sok rendelkezik lakható zónás kőzetbolygóval – mégsem ilyen csillag körül kering a Föld. Ezt ő korábban „Vörös Ég-paradoxonnak” nevezte el. A másik tényező az, hogy az univerzum csillagképződési korszaka még legalább tízezer milliárd évig tart, mi pedig ennek az időszaknak mindössze az első 0,1%-ában létezünk, amikor az univerzum még csak 13,8 milliárd éves.
Bár az optimisták szerint a galaxisban akár 200 milliárd csillag is lehet, így bőven akad lehetőség az élet kialakulására, Kipping szerint a Nap számos tulajdonsága rendkívül ritka. A G-típusú csillagok – mint a Nap – csak néhány százalékát teszik ki az összesnek, ráadásul a Nap viszonylag nyugodt, egyedülálló rendszer, két Jupiter-méretű bolygóval. Az ilyen konfiguráció csupán az azonos típusú rendszerek 10%-ában fordul elő.
A Jupiter jelenléte kulcsfontosságú lehetett a földi élet szempontjából: gravitációs ereje gyakran eltereli vagy elnyeli az üstökösöket és kisbolygókat, amelyek egyébként a Földet is elérhették volna – ahogy azt az 1994-ben a Jupiterbe csapódó Shoemaker–Levy 9 üstökös is szemléltette.
Az időtényező is érdekes: miközben a Naphoz hasonló csillagok néhány milliárd év alatt kimerülnek, a vörös törpék akár 10 ezermilliárd évig is „élhetnek”. Ez azt jelenti, hogy az univerzum nagy részében még csak a „kozmikus hajnal” zajlik, és az intelligens élet kialakulása a jövőben sokkal gyakoribb lehet – vagyis az emberiség meglepően korán érkezett.
Kipping statisztikai elemzése szerint mindez nem lehet puszta véletlen. Számításai alapján annak esélye, hogy létezésünk csupán a szerencsének köszönhető, 1600:1 arányban ellenünk szól. A tudományban már 100:1 arány is döntő bizonyítéknak számít, így az eredmény rendkívül erős érv amellett, hogy az emberiség különleges helyzetben van.
Az egyik lehetséges magyarázat, hogy az alacsony tömegű csillagok – vagyis a vörös törpék – egyszerűen nem képesek olyan feltételeket biztosítani, amelyek mellett intelligens megfigyelők kifejlődhetnek. Kipping számításai szerint a Nap tömegének 34%-ánál kisebb csillagok esetében 95%-os valószínűséggel nem alakul ki fejlett élet – és ezek az univerzum csillagainak kétharmadát teszik ki.
Ez nem túl jó hír azok számára, akik a vörös törpék körüli bolygókban – például a Proxima b-ben – remélik felfedezni a földönkívüli életet. Bár a Földtől 50 fényéven belül 30 olyan rendszert ismerünk, ahol kőzetbolygókat találtak, ezek közül 28 vörös törpe körül kering.
A kutatók ezért egyre inkább úgy vélik, hogy az élet keresését nem ezekre, hanem a Naphoz hasonló G-típusú csillagokra kellene összpontosítani. A 2040-es évekre tervezett Habitable Worlds Observatory (HWO) űrtávcső várhatóan forradalmi előrelépést hoz majd ezen a téren.
Ahogy Kipping összefoglalta:
„Jó okunk van arra, hogy szkeptikusak legyünk a vörös törpék lakhatóságával kapcsolatban – például a rendkívül aktív flerek miatt. Az én tanulmányom azonban nem mechanizmusokról szól, hanem az emberiség létezésének statisztikai valószínűségéről. És ez az eredmény komoly kétségeket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a SETI túlzottan a vörös törpékre összpontosítson. Nem azt mondom, hogy hagyják abba a kutatást, de a jövőben sokkal inkább a Naphoz hasonló csillagokra kell koncentrálni.”
Ez is érdekelheti:
Bebizonyították, az univerzum nem lehet szimuláció
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Image by kp yamu Jayanath from Pixabay
