A virágzó virágokkal teleültetett, rovarhotelekkel díszített kertek ma rendkívül népszerűek. De vajon ezek a gondosan megtervezett, „kurált” kertek valóban segítik a természetet – vagy épp ellenkezőleg, jobb lenne, ha a kertet néha magára hagynánk, és engednénk, hogy a természet a maga útját járja?
Egyre több kutatás szerint a kisebb beavatkozás hosszú távon nagyobb segítséget jelenthet az élővilágnak, írja a BBC.
A biodiverzitás titka nem mindig a tökéletes kert
Ashley Louise Miller Helmholdt, a New York-i Cornell Egyetem Integrált Növénytudományi Karának oktatója nemcsak a kertalapú oktatás vezetője, hanem maga is lelkes kertész és édesanya. Otthonában többféle kertje is van: egy kisebb gyep, ahol a fia játszik, és időnként lóhere bukkan fel, egy őshonos növényekből és beporzóbarát fajokból álló virágoskert, valamint egy kisebb rész, amelyet teljesen vadon hagyott nőni. „Van egy kis terület, ami teljesen a természetre van bízva” – meséli.
Bár nem tartja magát profi kertésznek, jól tudja, hogy az őshonos növényekben gazdag, biodiverz kert – akár néhány „gyomnak” tartott növénnyel is – jelentősen erősíti a helyi ökoszisztéma sokszínűségét. Ez különösen fontos most, amikor a beporzók – köztük a méhek és pillangók – világszerte drámai mértékben csökkennek az 1990-es évek óta. A pusztulás fő okai az élőhelyek elvesztése, a növényvédő szerek és az éghajlatváltozás.
Az Egyesült Államok nyugati részén élő királylepkék (monarch pillangók) például 2024-re mindössze 9 119 egyedre estek vissza – ez a második legalacsonyabb szám az 1997-es feljegyzések óta. A nagy kiterjedésű gyepek és a városokban hiányzó őshonos virágok mind rontják a beporzók helyzetét.
Matthew Shepherd, a portlandi (Oregon) Xerces Society beporzóvédelmi szervezetének oktatási igazgatója szerint még a legkisebb beporzóbarát kert is segíthet a helyi populációk megerősítésében. „Kertek, udvarok, közösségi kertek, iskolai udvarok, parkok – ezek a zöldfelületek mozaikként szóródnak szét az országban, és visszahozhatják az élőhelyeket a környezetünkbe” – magyarázza.
A „rendetlenség” szerepe a természet védelmében
A kutatók egyre inkább úgy vélik, hogy a vadkertek létrehozása nem csupán a nektárt és pollent adó virágok ültetését jelenti. Egy valódi élőhely egész évben menedéket nyújt a helyi fajoknak – és ehhez néha kifejezetten hasznos, ha a kert kissé „rendetlen” marad.
„Mostanában egyre nagyobb az érdeklődés az iránt, hogy az élőlények teljes éves ciklusát támogassuk” – mondja Desirée Narango, a Vermont Center for Ecostudies természetvédelmi biológusa. Ez nemcsak a tápláléknövényekre vonatkozik, hanem arra is, hol töltik a rovarok a telet. „Mindent biztosítanunk kell, amire ezeknek a rovaroknak szükségük van ahhoz, hogy stabil populációt alakítsanak ki, és ellenállóbbak legyenek a számos más kihívással szemben” – teszi hozzá.
A szakértők szerint a gyomok levelei sok rovar életciklusában táplálékforrások, a lehullott levelek és kisebb ágak pedig fontos élőhelyek. Ha mindent eltakarítunk a tökéletes kert érdekében, valójában csökkentjük az élővilág esélyeit. A természetbarát kertek tehát nem feltétlenül a kifogástalan rendezettségtől válnak értékessé – olykor éppen a „gondos elhanyagolás” biztosítja a legjobb körülményeket a biodiverzitás fenntartásához.
Egyre több kutatás mutat rá, hogy a természetbarát kerteknek nem kell kifogástalanul ápoltnak lenniük. A rovarok, madarak és más élőlények hosszú távú védelme érdekében gyakran épp a „vadon” megőrzése a leghasznosabb.
Őshonos növények: a biodiverzitás kulcsa
Desirée Narango, a Vermont Center for Ecostudies természetvédelmi biológusa saját példájával bizonyítja, hogy a természet sokszor elvégzi helyettünk a munkát. Vermont vidéki részén él, ahol a hátsó udvara gyakorlatilag egy önfenntartó rét. „Csodálatos, érintetlen élőhely vesz körül bennünket, tele lenyűgöző őshonos növényekkel, így nem kell sokat tennem – ezek a növények maguktól is elszaporodnak” – mondja.
Időnként azért kénytelen eltávolítani a pitypangot, nehogy az idegenhonos, invazív fajok túlságosan elszaporodjanak, de csak ott avatkozik be, ahol feltétlenül szükséges.
Matthew Shepherd, a portlandi Xerces Society szakértője szerint Észak-Amerikában és Európában is egyértelmű bizonyítékok mutatják, hogy az őshonos növények jóval több fajt támogatnak, mint az idegenhonosak. Ugyanakkor néhány nem őshonos növény, ha kordában tartják, kiegészítheti a nektárkínálatot, ami a beporzóknak kedvez. A veszély akkor jelentkezik, ha az invazív fajok kiszorítják az őshonos növényvilágot.
Narango tapasztalata azonban nem irányadó a tipikus külvárosi kertekre, ahol a gyep uralkodik. Ashley Louise Miller Helmholdt, a Cornell Egyetem szakértője szerint, aki ilyen környezetben szeretne vadkertet kialakítani, annak előbb el kell távolítania a meglévő gyepet és elölről kell kezdenie a telepítést, hogy az őshonos növények megerősödhessenek. „Ha a nulláról indulsz, fontos, hogy többször is megforgasd a talajt, így kiirtod azokat a gyommagvakat, amelyek később versenyeznének az őshonos fajokkal” – magyarázza.
Gyomok: ellenségek vagy segítők?
A gyomnak tartott növények gyakran fontos szerepet töltenek be a beporzók támogatásában. Egy 2016-os brit kutatás szerint például a fehér here növelése jelentősen javítaná a beporzók számára elérhető nektár mennyiségét. A csalán Európa, Ázsia és Észak-Afrika őshonos területein több mint 40 rovarfajt támogat.
Narango ugyanakkor felhívja a figyelmet: az ilyen növények az őshonos területen kívül inkább általános beporzókat – vagyis nem specializált rovarfajokat – segítenek, miközben a veszélyeztetett, ritka fajoknak nem nyújtanak elegendő táplálékot. „Ezért van szükség az őshonos növényfajokra, hogy a speciális és sérülékeny fajokat is megóvjuk” – hangsúlyozza.
Hozzáteszi, hogy ha valahol a fehér here őshonos, ott természetesen nem számít invazívnak, és más a megítélése. „Ha olyan területen élsz, ahol a here őshonos, az egészen más történet, mintha nem az” – mondja Narango.
Nem szükséges azonban, hogy a teljes kert őshonos növényekből álljon. Narango friss tanulmánya szerint ha a kert biomasszájának legalább 70 százaléka őshonos, az már elegendő ahhoz, hogy a madarak rovarokkal való táplálékellátása fenntartható legyen. Bár a nem őshonos növények csökkentik a rovarpopulációkat, a kutatás szerint ezzel az aránnyal a madarak továbbra is fenn tudják tartani populációjukat. „Sikerült meghatároznunk egy küszöbértéket, amely konkrét célként szolgálhat az emberek számára” – mondja a szakértő.
Egyre több kertész és kutató vallja: a kertben a tudatos „nemcsinálás” is érték. Ha bizonyos időszakokban hagyjuk a természetet a maga útján haladni, azzal komoly segítséget nyújtunk a beporzóknak és más élőlényeknek.
A „lassú nyírás” és a természetes menedékek előnyei
Az északi féltekén egyre népszerűbb a No Mow May mozgalom, amely május hónapban teljesen leállítja a fűnyírást, hogy a növények virágozhassanak, magot érlelhessenek. Susannah Lerman, az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának kutatóökológusa azonban a „Slow Mow Summer”, vagyis a „lassú nyírás nyara” kifejezést kedveli jobban. Kutatásai szerint minél ritkábban nyírunk, annál több virág jelenik meg, ami több méhet vonz.
Ashley Louise Miller Helmholdt, a Cornell Egyetem kutatója hozzáteszi: számos beporzó, köztük sok földbe fészkelő méh, csak április–májusban hagyja el téli búvóhelyét, így a késleltetett fűnyírás kifejezetten kedvez nekik.
Ám ha teljesen magára hagyjuk a kertet, kihívások is akadnak. Larry Weaner, pennsylvaniai ökológiai tájtervező figyelmeztet: az agresszíven terjedő idegenhonos növények elnyomhatják a változatos élővilágot. Narango szerint ilyenkor könnyen túl sok olyan gyom szaporodhat el, amely látszólag jó a méheknek, de valójában kevés értéket nyújt a ritka, specializált fajoknak. Shepherd úgy véli: a teljesen elvadult kert „kusza zűrzavara” némi táplálékot és menedéket adhat ugyan, de kevesebbet, mintha tudatosan, őshonos fajokkal gondoznánk.
Mégis akad példa arra, hogy az elhagyott területek felvirágoznak. Az Egyesült Királyságban számos egykori ipari barnaövezet – például két, London közelében lévő régi gyártelep – mára veszélyeztetett fajok, köztük a ritka ugrópók élőhelye lett. Hasonló jelenség tapasztalható az Egyesült Államokban Detroit elhagyott ipari területein is.
A szakértők szerint érdemes tavasszal és nyáron visszafogni a nyírást, ősszel pedig meghagyni a lehullott leveleket. A Xerces Society for Invertebrate Conservation „Leave the Leaves” (Hagyd a leveleket) kezdeményezése arra ösztönöz, hogy ne gereblyézzük és fújjuk el a leveleket: sok rovar telel át az elhalt növényi szárakban és avarban. A luna lepke például hernyóként a fáról lehullva keresi a biztonságos bábozódási helyet – a levélkupac vagy egy kis őshonos kert adhatja meg ezt a „puha landolást”, ahogy Heather Holm beporzóvédelmi szakember nevezi. Ha viszont csak tömörödött talaj és gyep várja, elpusztulhat, hiába ültettük el a fát.
Más beporzóknak is jót tesz a „kisebb gondoskodás”: a legtöbb méh a föld alatt fészkel, ezért fontos, hogy maradjon fedetlen, nem mulcsozott talaj. Más fajok a növényi szárak szivacsos belsejében alakítják ki fészkeiket, így az elhalt növények meghagyása is létfontosságú. „Általánosságban elmondható, hogy a kevésbé intenzív kertgondozás egész fajközösségeknek kedvez” – emeli ki Lerman.
Hogyan kezdjünk beporzóbarát kertet „építeni”?
Narango szerint az első lépés, hogy figyeljük meg, milyen őshonos növények és rovarok élnek már a kertünkben. Ehhez növényazonosító alkalmazásokat is használhatunk. Ezután érdemes olyan faiskolát felkeresni, amely garantáltan mérgező, szisztemikus növényvédő szerek nélkül forgalmaz őshonos növényeket.
Ha kifejezetten a helyi méheket szeretnénk vonzani, érdemes utánanézni, mely virágokat kedvelik leginkább. Miller Helmholdt például New York államban több mint 90 őshonos méhfajt azonosított, mindegyiknek megvan a maga kedvenc növénye.
Akiknél a helyi szabályozás szigorú, akár „méhgyepet” is kialakíthatnak: ez alacsony növésű, virágos fűkeverék, amely egyszerre felel meg a lakókörzeti előírásoknak és vonzza a beporzókat.
Shepherd szerint ha mindannyian kicsiben kezdünk – a szomszéd, a barát, az utca túloldalán lakó –, idővel mozaikszerű élőhely-hálózat jöhet létre, amely együtt képes átalakítani a városi és elővárosi tájakat.
Ez is érdekelheti:
A biodiverzitás-barát kertben a tökéletes rend a káosz – Videó!
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Helga Kattinger képe a Pixabay -en.