Mindannyiunknak vannak olyan napjai, amikor úgy érezzük, hogy nem tudunk szembenézni a világgal. Általában képesek vagyunk legyőzni ezt az érzést, és folytatjuk az életünket. Azonban Japánban egyre több ember számára ez lehetetlen, és inkább úgy döntenek, hogy hónapokig, sőt évekig közel teljes társadalmi elszigeteltségben élnek. Ezeket az embereket hikikomorinak nevezik (a szó magát az állapotot is leírja). A szindrómát először Saitō Tamaki japán pszichológus írta le 1998-ban megjelent könyvében, Hikikomori: Adolescence without End (Hikikomori: Végtelen serdülőkor).
Kik a hikikomorik?
A hikikomorik minden korosztályból kikerülhetnek, férfiak és nők egyaránt, bár a többségük 18 és 25 év közötti fiatal férfi. Általában elkerülik a személyes társadalmi interakciókat, beleértve az iskolába vagy munkába járást, és napjaikat a szobájukban töltik, többnyire a szüleik otthonában. A külvilággal való kommunikáció gyakran csak az online interakciókra korlátozódik.
Az ebben a bénító állapotban szenvedők intenzív szorongást és depressziót élnek át, és rendkívül felfokozott társadalmi elvárásokkal küzdenek. Ahhoz, hogy valakit hikikomoriként ismerjenek el, viselkedésének legalább hat hónapig fenn kell állnia, és nem állhat mögötte más fizikai vagy mentális ok.
Vita: a hikikomori kulturális vagy pszichiátriai kérdés?
A hikikomori jelenség felbukkanása óta a tudósok vitatkoznak arról, hogy a hikikomorit pszichiátriai állapotként vagy kulturális jelenségként kell-e besorolni. Kezdetben, mivel az állapot főleg japán embereket érintett, a pszichológusok feltételezték, hogy a hikikomori a japán kultúra olyan tényezőiből ered, mint az oktatási rendszer vagy talán a gazdasági környezet.
Azonban a hikikomorit már számos más országban is megfigyelték, amelyekben kevés a kulturális hasonlóság, mint például India, Dél-Korea, Nigéria, az Egyesült Államok, Spanyolország és Kanada. Mindazonáltal egyetértenek abban, hogy a japán társadalom bizonyos sajátosságai miatt a jelenség sokkal elterjedtebb a szigetországban.
Más országokban, ahol az emberek olyan mentális egészségi problémákkal küzdenek, mint a depresszió vagy szorongás, a társadalmi elszigeteltség gyakran előfordulhat zaklatás, trauma vagy a társadalmi elvárásokhoz való alkalmazkodás nehézségei miatt. Bár ezekben az esetekben nem használják a „hikikomori” címkét, valószínű, hogy jelentős átfedés van.
Ismert okok vagy kockázati tényezők
Bár a hikikomorit még nem sorolták be hivatalos pszichiátriai rendellenességként, gyakran együtt fordul elő, bár nem okozza, ismert mentális betegségekkel (másodlagos hikikomori). Az OCD, az autizmus spektrumzavar, hangulati zavarok, pszichotikus zavarok és személyiségzavarok mind társult problémák. Azonban a hikikomori gyakran (körülbelül 60%-ban) mentális betegség nélkül jelentkezik, ilyenkor elsődleges hikikomoriról beszélünk.
A fiatalok a leginkább veszélyeztetettek, bár az idősebb emberek körében is egyre gyakrabban ismerik fel a jelenséget. A javasolt tényezők, amelyek szerepet játszanak az állapot kialakulásában, a traumatikus események vagy a diszfunkcionális családi környezetek, amelyek szociálisan elkerülő viselkedéshez vezetnek, ami végül teljes hikikomorivá fejlődik. Gyakran említett kiváltó okok közé tartoznak a kudarcokkal és szégyennel járó fájdalmas élmények, mint például egy fontos vizsga sikertelensége vagy egy vágyott munkahely elmaradása (vagy egy olyan munkahely, amelyet a szülők szeretnének gyermekük számára).
Az internet szerepe
Felvetődött, hogy a közösségi média és az internet szerepet játszhat a hikikomori kialakulásában, mely az internetfüggőséggel együtt előfordul, de ok-okozati összefüggést még nem állapítottak meg köztük. Egy másik elmélet szerint, mivel az internet lehetővé teszi az emberek számára, hogy fizikailag egymás nélkül kommunikáljanak, korlátozhatja az érzelmi kötődések kialakítását és a bizalom építését.
Egy összehasonlító tanulmányban egyetemisták körében a hikikomorik több elutasítást tapasztaltak barátaiktól és szüleiktől, nagyobb hajlamot mutattak a félénkségre és iskolai beilleszkedési problémákra. A hikikomorik nagyobb valószínűséggel rendelkeztek korábbi pszichiátriai kezelési előzményekkel, lemorzsolódtak az iskolából, és önmaguk ellen irányuló erőszakot követtek el (például öncsonkítás), de másokkal szemben nem voltak erőszakosak. Minél hosszabb ideig vonulnak vissza a társadalomtól, annál inkább elmerülnek társadalmi kudarcaikban, ami tovább csökkenti önbizalmukat és önértékelésüket, és egyre nehezebbé és félelmetesebbé teszi a házból való kilépést.
Miért érinti Japánban több embert, mint máshol?
A japán kormány szerint az országban 1,15 millió hikikomori él. Azonban Saitō Tamaki pszichiáter, aki először hozta a jelenséget a nyilvánosság figyelmébe, úgy véli, hogy a valós szám inkább kétmillió, és végül elérheti a tízmilliót is. Míg ezek közül az emberek közül a legtöbben fiatalok, körülbelül 613 000 hikikomori van a 40 és 64 év közötti korosztályban, közülük néhányan több mint tíz éve élnek elszigetelten. A 80-as éveikben járó szülők kénytelenek támogatni a 50-es éveikben lévő hikikomori gyermekeiket, ami az úgynevezett „8050-es probléma” kialakulásához vezet.
Japán olyan társadalom, amely nagy jelentőséget tulajdonít a konformitásnak és a társadalmi harmóniának. A japán egyének, akár tudatosan, akár nem, óriási nyomás alatt vannak, hogy alkalmazkodjanak, mind a fontos életdöntések, mind az olyan apró részletek tekintetében, mint a frizura vagy az öltözködés. Ez akaratlanul is olyan kultúrát eredményezett, amely megbélyegzi a kudarcot vagy egyszerűen „mást”.
A társadalmi normáktól való eltérés kortársak általi kizáráshoz, tanárok vagy szülők kritikájához, vagy osztálytársak vagy munkatársak általi zaklatáshoz vezethet. Azok, akik ilyen kultúrában küzdenek, nagyobb kockázatnak vannak kitéve a társadalomból való visszahúzódásra és a hikikomorivá válásra.
A hikikomori kezelésére irányuló megközelítések
Ahogy a hikikomori diagnosztikai kritériumai is hiányosak, a kezelés is hasonlóan elmosódott. A kezelés középpontjában a „normális” életbe való rehabilitáció áll. A fizikai aktivitás hasznos,
Forrás – A nyitókép csak illusztráció, forrás: Sushi_musume_jk képe a Pixabay -en.