Egy friss kutatás szerint az élőlények – így az ember is – rendkívül gyenge, szabad szemmel alig érzékelhető látható fényt bocsátanak ki életük során, ám ez a halál beálltával eltűnik. A University of Calgary és a Kanadai Nemzeti Kutatási Tanács tudósai egereken és növényeken végeztek kísérleteket, és elsőként szolgáltattak kézzelfogható bizonyítékot erre a különleges jelenségre, amelyet a tudomány ultragyenge fotonkibocsátásnak (UPE) nevez, írja a SCIENCE ALERT.
A biophotonok eredete és működése
A biophotonok kutatása eddig vitatott területnek számított. Bár bizonyos biokémiai folyamatok – például a kemilumineszcencia – régóta ismertek, az élő sejtek spontán, 200–1 000 nanométer hullámhosszú fénykibocsátását csak elszórtan figyelték meg. A jelenség hátterében a sejtekben képződő reaktív oxigénfajok állhatnak, amelyek stressz – például hő, mérgező anyagok, kórokozók vagy tápanyaghiány – hatására jönnek létre.
Ha elegendő mennyiségű hidrogén-peroxid keletkezik, a sejtekben lévő zsírok és fehérjék elektronjai gerjesztett állapotba kerülhetnek, majd visszatéréskor fotonokat bocsáthatnak ki. Az így létrejövő, rendkívül gyenge látható fény általában elvész a környezet erős elektromágneses háttérsugárzásában és az élő szervezet hőkibocsátásában, ezért méréséhez rendkívüli érzékenység szükséges.
Kísérletek egerekkel és növényekkel
A kutatók négy mozdulatlan egér fénykibocsátását mérték sötét környezetben, először életükben, majd eutanáziát követően, miközben az elhullott állatok testhőmérsékletét fenntartották, hogy a hő ne torzítsa az eredményt. Speciálisan érzékeny, elektron-sokszorozó és töltéscsatolt kamerákkal sikerült egyedi fotonokat rögzíteniük, amelyek száma az állatok halála után jelentősen csökkent.
Hasonló kísérleteket végeztek az Arabidopsis thaliana (tiltecress) és a Heptapleurum arboricola (törpeernyőfa) leveleivel is: fizikai sérülésekkel és vegyi anyagokkal stresszelt növényeknél a sérült területek 16 órán át jóval fényesebbnek bizonyultak, mint az ép részek. Ez erős bizonyíték arra, hogy a reaktív oxigénfajok valóban a sejtstressz látható jeleként hozhatják létre a finom fényt.
A felfedezés új lehetőségeket nyithat meg az orvosi diagnosztikában és a mezőgazdaságban. Ha az ultragyenge fotonkibocsátás pontos és nem invazív mérését sikerül megvalósítani, akkor a jövőben a sejtek stresszállapota – legyen szó emberről, állatról vagy növényről – külső beavatkozás nélkül is nyomon követhetővé válhat.
Démonok, alagutak és fénylények – Meghökkentő vallomások a halálból visszatérőktől
A nyitókép csak illusztráció, forrás: stockcake
