Érdekes szokásokkal gyakran találkozhat az ember, ilyen szokás az is, miszerint Szingapúrban tilos rágógumit fogyasztani.
Egy államférfi öröksége
Lee Kuan Yew, Szingapúr alapító miniszterelnöke, 91 éves korában hunyt el. Ő volt az, aki a kis kikötővárost globális kereskedelmi központtá alakította. Híres pragmatizmusához azonban szigorú társadalmi szabályok is társultak, köztük a világszerte ismert rágógumi-tilalom, amelyet 1992-ben vezettek be, írja a BBC.
Miért épp a rágógumi?
Lee később panaszkodott, hogy a külföldi újságírók állandóan a gumiról és a büntetésről kérdezték. Pedig a tilalom mögött komoly szándék állt: a közterületek tisztán tartása. A rágógumit ugyanis a hatóságok a város tökéletességét fenyegető tényezőnek tartották, hiszen sokan a maradékot bárhová odaragasztották, ezzel rontva a közterek képét.
Tisztaság mindenek felett
Szingapúr 1965-ben vált függetlenné, kevés erőforrással. Lee célja az volt, hogy a városállamot az első világ oázisává tegye egy harmadik világbeli régióban. A Cambridge-en végzett politikus a rendet, a tisztaságot és a tökéletes közlekedést tette az ország arculatának alapjává. Tom Plate amerikai író szerint Lee számára a rágógumi az „anti-utópia” jelképe volt, amely akadályozta a fejlődést.
A „dadusállam” vádja
Amikor a tilalmat bevezették, Lee már 31 éve volt miniszterelnök, majd „szenior miniszterként” a háttérből irányított. 2000-ben a BBC-nek úgy nyilatkozott: „Nanny state-nek neveztek minket, de ma jobban viselkedünk, és kellemesebb helyen élünk, mint 30 éve.” Egy újságíró viccesen felvetette, hogy a járdára ragasztott gumi a kreativitás jele lehet, Lee azonban elutasította: „Ez nem kreativitás, hanem csínytevés. Ha rágás nélkül nem tudsz gondolkodni, egyél inkább banánt.”
A törvények finomodása
Plate szerint Lee mindig hitt abban, hogy minden problémának van közpolitikai megoldása. 2004-ben, az amerikai-szingapúri szabadkereskedelmi megállapodás részeként enyhítettek a szabályokon: gyógyszertárak és fogorvosok orvosi receptre terápiás célú cukormentes rágógumit árusíthatnak. Ennek ellenére, ha valaki eldobja a használt gumit, ma is komoly bírságra számíthat.
„A fine city” – a bírságok városa
Eugene Tan, a Singapore Management University jogászprofesszora szerint a szingapúriak ironikusan „fine city”-nek nevezik hazájukat, utalva a sokféle szabálysértésért kiszabható pénzbírságra. Bár a törvények lazultak, még mindig ritka látvány, hogy valaki rágót fogyasztana az utcán.
Egy tisztább világ képe
Sokan nem is bánják a tilalmat. Eugene Tan szerint az utak szebbek a ronda foltok nélkül, míg egy Londonban tanuló szingapúri diák, Pei-yi Yu azt mondta: az Egyesült Királyságban sokszor érték kellemetlen élmények a padokhoz vagy székekhez ragadt rágók miatt. „Szingapúr tiszta környezetben él, Lee-nek köszönhetően” – tette hozzá.
Túl tiszta, túl szabályozott?
Tom Plate több mint egy tucat alkalommal járt Szingapúrban, és mindig könnyen betartotta a szabályt, bár kaliforniai feleségét inkább a „fűre lépni tilos” szigor zavarta. A város szerinte „túlzottan tiszta, drága és túlszabályozott” – ám mindez nem különbözik sokban a saját szülővárosától, Beverly Hillstől.
Ez is érdekelheti:
Ebben a 10 városban él a legtöbb szupergazdag
A nyitókép csak illusztráció, forrás: freepik