Adolf Beck esete a nem megfelelő személyazonosításon alapuló téves elítélés hírhedt példája. Az ügyet helytelen bizonyítási módszerek, téves szemtanúvallomások és gyors, elkapkodott vádemelés jellemezte. Ez az eset, amely korának egyik legismertebb „igazságszolgáltatási botránya” volt, végül az angol Büntető Fellebbviteli Bíróság 1907-es megalapításához vezetett, írja a wikipedia.
Adolf Beck 1841-ben született Norvégiában, és vegyészként végzett. Kalandos életútja Angliából Dél-Amerikába vezette, ahol hajóügynökként és ingatlanügyletekkel foglalkozott, miközben operaénekesként is fellépett. Bár kezdetben jelentős vagyont gyűjtött össze, anyagi helyzete 1885-ös Angliába való visszatérése után megromlott, különösen egy norvég rézbányába való sikertelen befektetése miatt. Mire 1895-ben letartóztatták, már súlyos anyagi nehézségekkel küzdött.
Becket 1895. december 16-án vették őrizetbe Londonban, miután Mme. Ottilie Meissonier, egy luxusprosti azzal vádolta meg, hogy ékszereket csalt ki tőle egy hamis csekk segítségével. Az ügyet tovább bonyolította, hogy a Scotland Yard úgy vélte, Beck azonos azzal a John Smith nevű csalóval, akit 1877-ben hasonló bűncselekmények miatt öt év börtönre ítéltek. Hogy kerülhetett erre sor? A felismertetésre bemutatás során Beck egy olyan sorban állt mások mellett, ahol ő volt az egyetlen ősz hajú, bajuszos férfi, így a szemtanúk könnyen felismerték. Ennek ellenére Beck végig kitartott amellett, hogy ártatlan, és Peruban tartózkodott az 1877-es bűncselekmények elkövetése idején.
1896 márciusában Becket bíróság elé állították az Old Bailey-n, ahol tíz rendbeli csalással és négy súlyos más bűncselekménnyel vádolták meg, mivel más károsultak is csatlakoztak a feljelentőhöz.
Bár a védelem igyekezett bizonyítani, hogy Beck és Smith nem ugyanaz a személy, a bíróság nem engedélyezte az 1877-es ítélet, ügy részleteinek újbóli kivizsgálását, pedig az megoldást eredményezhetett volna. Becket így bűnösnek találták, és hét év börtönbüntetésre ítélték. Érdekes módon a börtönben Smith régi fogolyszámát adták neki, hisz a valódi tettes már töltötte itt korábban a büntetését, további gyanút keltve a kettőjük közötti összetéveszthetőség iránt.
Az ügyvédje azonban kitartóan küzdött Beck igazságáért, így 1898-ban egy börtönben dolgozó tisztviselő észrevette, hogy Smith körülmetélt zsidó férfi volt, míg Beck nem. Ez alapvető különbséget eredményezett a 2 férfi között, bizonyítva a különbséget, ám a hatóságok nem tettek lépéseket az elítélt ügyében. Beck végül 1901-ben feltételesen szabadlábra került, de néhány éven belül újabb hasonló bűncselekményekkel vádolták meg, és ismét letartóztatták.
A fordulópont 1904-ben érkezett el, amikor a valódi John Smith, akinek valódi neve Wilhelm Meyer volt, lebukott egy londoni zálogházban. A nyomozás bebizonyította, hogy Meyer követte el a bűncselekményeket, amelyekért Becket elítélték. Meyer vallomást tett, így 1905-ben öt év börtönbüntetést kapott.
1904-ben Beck királyi kegyelmet kapott, és 5000 font kártérítést ítéltek meg neki, ami ma körülbelül 600 000 fontnak felel meg. Az ügy súlyos kritikákat váltott ki a bírósági és rendőrségi gyakorlatokkal szemben, különösen a szemtanú-azonosítás megbízhatóságát illetően. Az eset vizsgálata végül az angol Büntető Fellebbviteli Bíróság létrehozásához vezetett, amely ma is a jogi reform szimbóluma.
Beck számára azonban az igazság késve érkezett. Bár nevét tisztázták, anyagilag és érzelmileg összetört, és 1909-ben meghalt. Esetét ma is emlegetik a jogi oktatásban, mint az igazságszolgáltatási tévedés egyik legismertebb példáját.
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by Donald Tong: pexels