A világ strandjai lassan „összeroppannak”: az emelkedő tengerszint és a part menti urbanizáció súlyosan károsítja az ökoszisztémákat, felgyorsítja az eróziót, és veszélybe sodorja a homokos partszakaszokat. A jelenség globális és sürgető, figyelmeztetnek a szakértők.
Omar Defeo, az uruguayi Köztársasági Egyetem professzora a Newsweeknek elmondta, hogy a probléma nem elszigetelt. Egy közelmúltbeli előadásában azt mutatta be, hogy a közös, nemzetközi kutatások alapján „a strandok csaknem fele eltűnik az évszázad végére”.
Egy 2022-ben a Marine Pollution Bulletinben megjelent tanulmányban Defeo és kutatótársai azt vizsgálták, miként hat a városi terjeszkedés a part menti ökoszisztémákra. A Guilherme Corte vezette kutatás 30 brazil tengerparti strand 90 helyszínén mérte fel a biodiverzitást São Paulo állam északi partvidékén.
Az eredmények szerint a strandolók jelenléte okozta a legerősebb negatív hatást az élővilágra. A látogatók száma „negatívan korrelál a fajgazdagsággal és a biomasszával, különösen a víz alatti területeken” – mondta Corte a Newsweeknek.
Corte, a Texas A&M Egyetem tengerbiológiai adjunktusa felidézte, hogy a világ homokos strandjainak eltűnésére vonatkozó előrejelzés egy 2020-as, a Nature Climate Change folyóiratban megjelent tanulmányon alapul, amelyet Michalis I. Vousdoukas és munkatársai készítettek.
„Ebben a kutatásban a szerzők globális elemzést végeztek a homokos partok hosszú távú eróziós trendjeiről, és kimutatták, hogy a partvonal visszahúzódása idővel gyorsulni fog, különösen a magas üvegházhatásúgáz-kibocsátási forgatókönyvek mellett” – magyarázta Corte. A tanulmány szerint 2050-re a világ homokos strandjainak körülbelül 13–15 százalékát fenyegetheti súlyos erózió, ez az arány pedig az évszázad végére 35,7–49,5 százalékra nőhet.
Számos ország hatalmas veszteségekkel nézhet szembe, köztük a Kongói Demokratikus Köztársaság, Gambia, Suriname, a Comore-szigetek, Bissau-Guinea és Pakisztán. Ezek közül sok „turizmusfüggő ország, ahol a homokos partvidék jelenti a fő vonzerőt” – jegyezték meg a kutatók.
Ha nem százalékban, hanem a homokos partok teljes hosszában mérjük a veszteséget, Ausztrália áll az élen: legalább 11 426 kilométernyi homokos partszakasz – az ország teljes ilyen jellegű partvidékének mintegy fele – van veszélyben. Súlyosan érintett lehet még Argentína, Kanada, Chile, Kína, Mexikó, Oroszország és az Egyesült Államok is.
Az emberi tevékenység már most gyorsítja az eróziót
Defeo szerint a fenyegetés nem csupán elméleti. Vousdoukas megállapítása arra utal, hogy a partvonal természetes változásai és a tengerszint-emelkedés együttesen „a világ homokos strandjainak közel felét a kihalás szélére sodorhatják az évszázad végére”.
Bár ez egy előrejelzés, a kutatók már most azt találták, hogy világszerte a felmért 315 homokos strand több mint egyötöde intenzív, szélsőséges vagy súlyos erózión megy keresztül. A jelenség hátterében jelentős szerepe van az emberi tevékenységnek.
Corte a texasi Galveston partvidékéről készült képeket mutatva arról beszélt, hogy „a sétányoknak épen álló dűnék fölött kellene húzódniuk, ám ezek a dűnék teljesen eltűntek”. Hozzátette, hogy a 2022-es kutatás egyértelműen bizonyította, miként alakítja át a part menti beépítés a strandok ökoszisztémáját.
Ez a biodiverzitás alapvető fontosságú a homokos partok megfelelő működéséhez és azok szolgáltatásaihoz, mint a víztisztítás, a tápanyag-körforgás, valamint az, hogy táplálékforrást biztosítanak számos fajnak, köztük halaknak, teknősöknek és parti madaraknak.
A magas látogatószám, a közvetlenül a homokra épített házak és a gépi strandtisztítás mind csökkentik a biomasszát és a fajok számát. Ráadásul a hatás nem áll meg a száraz homoknál. A felső partszakaszon zajló építkezések és a tömegturizmus a mélyebb, víz alatti területek élővilágát is károsítják.
Egy veszélyben lévő rendszer
Defeo hangsúlyozta, hogy a hatékony természetvédelemhez a teljes „aktív parti zónát” kell védeni, amely magában foglalja a dűnéket, a strandot és a hullámverés övezetét. Csak így lehet megóvni a homokos partokat az egymást erősítő hatásoktól.
Corte szerint a homokos strand csupán a központi része ennek a dinamikus szárazföld–tenger átmenetnek, ahol a szél és a hullámzás folyamatosan mozgatja az anyagot a víz és a szárazföld között. A dűnék a szárazföld felőli oldalon helyezkednek el, míg a hullámverés zónája a tengeri oldalon. Ezek együtt alkotnak egy egységes rendszert, amely az évszakos egyensúlyon alapul.
Viharok idején az erősebb hullámzás erodálja a partot, nyugodtabb időszakokban pedig a homok fokozatosan visszaépül. Ez a természetes erózió–felhalmozódás egyensúly a egészséges strandökoszisztémák kulcsa.
A problémák akkor kezdődnek, amikor ez az egyensúly megbomlik. Ha a part közelében építkezünk, eltávolítjuk a dűnéket vagy a hátsó növényzetet, megszakítjuk a rendszert. A természetes puffer nélkül a strandok nem tudnak regenerálódni, az erózió felülkerekedik, és a partok eltűnni kezdenek.
Ez nem elméleti veszély. A világ számos régiójában már most egyre több tengerparti otthon sérül meg vagy vész el a növekvő tengerszint és az erősödő viharok miatt.
Még ha a partokat nem is építik be, természetes körülmények között a strandok képesek lennének beljebb húzódni, alkalmazkodva a változásokhoz. Amennyiben az aktív parti zóna érintetlen marad, a partvonal elmozdulhat ugyan, de a strandok megőrizhetik ökológiai funkcióikat.
Amint azonban házak, támfalak vagy utak jelennek meg, a partvonal csapdába esik egy úgynevezett „parti szorítás” jelenségben. Ilyenkor a strand nem tud visszahúzódni, és elkezd eltűnni.
Gyakran az utolsó megoldás a mesterséges homokpótlás, vagyis a strand feltöltése. Az Egyesült Államokban közel 2000 ilyen projektet hajtottak végre. Ezek azonban rendkívül költségesek, és sokszor ökológiailag sem hatékonyak, különösen akkor, ha a behozott homok nem egyezik meg a természetes üledékkel. Ha a szemcseméret vagy az ásványi összetétel eltér, az őshonos élőlények nem tudnak megmaradni.
Corte szerint „a strandok védelmének leghatékonyabb módja a dűnék és a hátsó növényzet megőrzése”. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy el kell kerülni a házak, támfalak és utak építését ezeken a területeken.
Ez is érdekelheti:
Szennyvízben fürdenek a turisták: az EU elítélte Spanyolországot, Tenerife különösen érintett
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by Kelly : pexels
