Sokan vallják, hogy a szerelemben, a párkapcsolatokban fontos az igazságosság. Egy friss kutatás azonban azt sugallja, hogy a „mindent mérlegre tenni” hozzáállás hosszú távon inkább rombolhat, mintsem erősíthet egy kapcsolatot. Egy Németországban végzett, több mint tíz évig tartó felmérés szerint azok a párok, akik elvárták, hogy a másik viszonozza a szívességeket vagy áldozatokat, idővel kevesebb elégedettségről számoltak be. A tanulmány a Personality and Social Psychology Bulletin című folyóiratban jelent meg, írja a PsyPost.
Ha pontozzuk a szeretetet, az veszélybe sodorja a kapcsolatot
A párkapcsolati kutatók régóta különbséget tesznek két alapvető szemlélet között: a közösségi és a cserealapú gondolkodásmód között. A közösségi típusú kapcsolatban az ember a partner igényeit figyeli, anélkül, hogy viszonzást várna. Ezzel szemben a cserealapú hozzáállás a „pontozásról” szól – amikor valaki elvárja, hogy a párja arányosan viszonozza az erőfeszítést, szívességet vagy figyelmet.
Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a cserealapú gondolkodás gyakran alacsonyabb párkapcsolati elégedettséghez vezet. Ezek azonban többnyire keresztmetszeti vizsgálatok voltak, amelyek nem mutatták meg az időbeli változásokat. Ezért sokáig kérdéses maradt, hogy a kölcsönösség elvárása okozza a romlást, vagy éppen a boldogtalanság növeli az emberek hajlamát a „számon tartásra”.
A Torontói Egyetem kutatója, Haeyoung Gideon Park, aki a tanulmány vezető szerzője, arra volt kíváncsi, hogyan változik ez a gondolkodásmód az idő múlásával. „Egyre több az aggodalom amiatt, hogy a modern szerelem túlságosan üzleti szemléletűvé vált – mintha az érzelmi kapcsolat helyét a kölcsönös elszámolás venné át” – mondta Park. A kutatás célja annak feltárása volt, hogy ez a „tranzakciós gondolkodás” valóban formálja-e a romantikus kapcsolatok alakulását.
Tizenhárom év, több ezer pár – a számok nem hazudnak
A kutatócsoport a Német Családi Panel (pairfam) adatbázisát használta fel, amely több mint egy évtizede követi nyomon az emberek és partnereik életét. A mostani elemzésben 7293 heteroszexuális pár vett részt, akik hét adatgyűjtési hullámban, 13 éven keresztül válaszoltak kérdésekre.
A résztvevők többek között arra válaszoltak, elvárnak-e valamit cserébe, ha engednek a partnerüknek, vagy szívességet tesznek. Emellett egy skálán értékelték kapcsolatuk általános elégedettségét is. A kutatók fejlett statisztikai modelleket, köztük latens görbemodellt és páros válaszfelületi elemzést alkalmaztak, hogy elkülönítsék a hosszú távú tendenciákat a rövid távú ingadozásoktól, és megvizsgálják, hogyan befolyásolja a két partner hasonló vagy eltérő gondolkodásmódja a kapcsolat minőségét.
Az eredmények szerint az emberek többsége idővel kevésbé cserealapúvá vált, ahogy kapcsolatuk mélyült. Ez azt jelenti, hogy hosszabb távon egyre kevesebben vártak viszonzást a tetteikért – vagyis a romantikus kapcsolatok természetes módon a közösségi gondolkodás felé mozdulnak.
Az is kiderült, hogy azok, akiknél ez a változás lassabban ment végbe, nagyobb mértékben veszítettek elégedettségükből. Más szóval: minél tovább ragaszkodott valaki a „mindent mérlegre tenni” szemlélethez, annál gyorsabban romlott a kapcsolat minősége.
A kutatás rövidebb távú változásokat is vizsgált, és azt találta, hogy amikor valakinél éppen megnőtt a cserealapú gondolkodás mértéke, a kapcsolat elégedettsége csökkent – nemcsak abban az évben, hanem két évvel később is. Ez alátámasztja, hogy az elvárások fokozatosan koptatják az érzelmi intimitást.
„Eredményeink arra utalnak, hogy a pontozás nem csupán reakció a problémákra – gyakran maga váltja ki őket” – mondta Park. „Minél inkább a viszonzásra koncentrál valaki, annál inkább romlik az elégedettség a következő években. Ráadásul nem segít, ha mindkét fél egyformán tranzakciós gondolkodású. Az számít, ha bármelyikük túl sokat mérlegel. Minél kevesebb a ‘tartozás’, annál jobb a kapcsolat.”
A kutatók nem találtak bizonyítékot arra, hogy az elégedetlenség növelné a cserealapú gondolkodást. Úgy tűnik tehát, nem a rossz kapcsolat okozza a számvetést, hanem fordítva.
Nem a hasonlóság számít, hanem az elengedés képessége
Érdekes módon az sem bizonyult előnyösnek, ha a partnerek hasonló módon gondolkodtak a viszonzásról. Akár mindketten „pontozók”, akár egyikük sem az, ez önmagában nem növelte az elégedettséget. A kapcsolat minősége akkor volt alacsonyabb, ha bármelyik fél hajlamos volt számon tartani a szívességeket.
„Meglepett, hogy a hasonló szemlélet sem jelentett védelmet a kapcsolatokban” – mondta Park. „Jelenleg azt vizsgáljuk, milyen érzelmi folyamatok állnak a cserealapú gondolkodás negatív hatásai mögött, és miért rombolja ez a szemlélet a kapcsolatot, még akkor is, ha mindkét fél osztja.”
A kutatás korrelációs jellegű, tehát nem állapíthat meg közvetlen ok-okozati összefüggést, de a több hullámban gyűjtött adatok és a hosszú távú vizsgálat erős bizonyítékot adnak arra, hogy a tranzakciós szemlélet valóban megelőzheti a kapcsolat romlását.
A jövőbeni vizsgálatok arra is választ adhatnak, hogy a „pontozás” hatása különbözik-e a kapcsolat különböző szakaszaiban – például az ismerkedés elején talán természetesebb lehet, míg hosszú távon inkább árt.
„Tanulmányunk egy egyszerű, de fontos üzenetet hordoz” – foglalta össze Park. – „A szerelem nem a számvetésből él. Az igazságosság fontos, de ha folyamatosan viszonzást várunk, az lassan aláássa a melegséget és a bizalmat. Ha elengedjük a belső egyenlegfüzetet, a kapcsolat valóban virágozhat.”
Ez is érdekelheti:
Hogyan tehetjük harmonikussá párkapcsolatunkat?
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by Mikhail Nilov: pexels
